~Huszonhat
~Harry
Részeg mámortól telve és édesen kielégülve feküdtem a kocsiban. Mielőtt elment megkérdeztem a nevét.
- Melody- mondtam ki hangosan, ízlelgetve minden egyes betűjét.
Édes, édes Melody.. Talán ha majd holnap reggel felébredek, másnaposan és nyűgösen ezt az egészet megbánom. De annak nem most van itt az ideje.- Gondolataim összeszedve tapostam a gázpedálra.
-Sziszii
-Már megint bebasztál?- rontott le a lány mérgesen.- Legalább maradnál csendben, a gyerekek már alszanak!
-Leszarom. Ők Dorka gyerekei, akiket itt felejtett nekem.- köpködtem mérgesen a szavakat. Cinti olyan képet vágott, mint akit pofonvágtak, pedig mindketten tudtuk, hogy nem gondoltam komolyan.
-Jó reggelt szépségeim!- nyitottam be a gyerekszobába reggel nyolckor. Szombat volt, ami egyet jelentett azzal, hogy a nap csak a miénk.
-Szia papa'- nyújtotta mosolyogva a kezét kicsi Lizám. Karjaimba kaptam először őt, majd Willt is és indulhatott a reggeli rutin....
~Dorka
Már megint elvesztettem az időérzékem, ráadásul fáztam, éhes és szomjas is voltam. A ruhám már átázott a vér és a víz nyirkos keverékétől, hajam egy nagy csomóhoz volt hasonlatos, ráadásul egyre jobban hiányzott Harry, nem beszélve a gyerekekről. Vajon mit hihetnek? Harry túl hiszékeny, ettől félek a legjobban. Cinti biztos nem hiszi el, és remélem tartja a lelket az én Fürtöskémben. Attól is féltem továbbá, hogy Hazza talál valaki mást, aki megpróbál majd helyettesíteni engem? Mi van, ha a gyerekek elfelejtenek?
Összeszedtem magam, és erre inkább nem is gondoltam. Még tartotta bennem a lelket az, hogy van egy tervem. Egy tervem, amiben Adamnek nagy szerepe van...
~Cinti
Mivel ma Harry kivételesen itthon volt a gyerekekkel, ezért Zaynnel töltöttem az egész napot... Hát mondhatom, nem volt valami átlagos.
-Szivem! Öltözz fel melegen, kicsit változékony az idő! - kiáltott fel nekem a földszintről.
Kilenc óra volt, és Párizsba készültünk. Ugyan nem tudtam, hogy mi a nyüvért kellett odáig menni ahhoz, hogy azt csináljuk, amit itthon, a hálószobában, de nem ellenkeztem, végtére is jó volt egy kicsit kimozdulni.
Az út csendben telt, Zayn vezetett, miközben én mosolyogva dúdolgattam. Imádta a hangomat, ahogyan Dorka is, pedig én nem éreztem különlegesnek.
Első megállónk Disneyland volt, szegényt végigrángattam az egész parkon, ami kitett majdnem egy egész napi programot...
-Drágám, én már hulla vagyok. Mit szólnál, ha elugranánk vacsizni az Eiffel toronyhoz, aztán a szállásra?- kérdezte bociszemekkel.
-Nincs más választásom ugye?- válaszoltam mosolyogva. Csókja többet ért minden szónál, nem volt mese, indulnunk kellett.
Az étteremhez érve Zayn bemondta a nevét, mire a pincér sokattudóan mosolyogni kezdett, és valami terasszerűségre vezetett minket. Amint megláttam az asztalt a lélegzetem is elállt. Igazi filmbeli jelenet volt, az asztal telipakolva gyertyákkal, kissé távolabb pedig két hegedűt szorongató ember somolygott ránk kedvesen. Amint felocsúdtam a kilátás szépsége is eljutott tudatomig.
-Tetszik?- lépett elém Zayn szégyenlősen, mire én heves bólogatásba kezdtem. Az asztalhoz érve kihúzta nekem az egyik széket, majd ő is leült velem szemben.
A vacsorára csak foltokban emlékszem. Rendeltünk, ettünk valamit, talán beszélgettünk is.
De ami örökké belevésődött a tudatomba az az elkövetkezendő néhány perc volt.
Zayn hirtelen fogta magát, és letérdelt elém, mire én egy értetlenkedő tekintettel jutalmaztam.
-Rokob Cintia. Tudom, hogy az időpont nem a legjobb.... De jóban, rosszban, egészségben betegségben, amíg a halál el nem választ.. Hozzám jönnél feleségül?
Egyszerre sírtam és nevettem, miközben szünet nélkül hajtogattam, hogy igen. Falhúzta ujjamra a gyűrűt, majd nevetve a karjaiba kapott, és hosszú csókkal illetett.
4-5 komi és kövi!♥
-Már megint bebasztál?- rontott le a lány mérgesen.- Legalább maradnál csendben, a gyerekek már alszanak!
-Leszarom. Ők Dorka gyerekei, akiket itt felejtett nekem.- köpködtem mérgesen a szavakat. Cinti olyan képet vágott, mint akit pofonvágtak, pedig mindketten tudtuk, hogy nem gondoltam komolyan.
-Jó reggelt szépségeim!- nyitottam be a gyerekszobába reggel nyolckor. Szombat volt, ami egyet jelentett azzal, hogy a nap csak a miénk.
-Szia papa'- nyújtotta mosolyogva a kezét kicsi Lizám. Karjaimba kaptam először őt, majd Willt is és indulhatott a reggeli rutin....
~Dorka
Már megint elvesztettem az időérzékem, ráadásul fáztam, éhes és szomjas is voltam. A ruhám már átázott a vér és a víz nyirkos keverékétől, hajam egy nagy csomóhoz volt hasonlatos, ráadásul egyre jobban hiányzott Harry, nem beszélve a gyerekekről. Vajon mit hihetnek? Harry túl hiszékeny, ettől félek a legjobban. Cinti biztos nem hiszi el, és remélem tartja a lelket az én Fürtöskémben. Attól is féltem továbbá, hogy Hazza talál valaki mást, aki megpróbál majd helyettesíteni engem? Mi van, ha a gyerekek elfelejtenek?
Összeszedtem magam, és erre inkább nem is gondoltam. Még tartotta bennem a lelket az, hogy van egy tervem. Egy tervem, amiben Adamnek nagy szerepe van...
~Cinti
Mivel ma Harry kivételesen itthon volt a gyerekekkel, ezért Zaynnel töltöttem az egész napot... Hát mondhatom, nem volt valami átlagos.
-Szivem! Öltözz fel melegen, kicsit változékony az idő! - kiáltott fel nekem a földszintről.
Kilenc óra volt, és Párizsba készültünk. Ugyan nem tudtam, hogy mi a nyüvért kellett odáig menni ahhoz, hogy azt csináljuk, amit itthon, a hálószobában, de nem ellenkeztem, végtére is jó volt egy kicsit kimozdulni.
Az út csendben telt, Zayn vezetett, miközben én mosolyogva dúdolgattam. Imádta a hangomat, ahogyan Dorka is, pedig én nem éreztem különlegesnek.
Első megállónk Disneyland volt, szegényt végigrángattam az egész parkon, ami kitett majdnem egy egész napi programot...
-Drágám, én már hulla vagyok. Mit szólnál, ha elugranánk vacsizni az Eiffel toronyhoz, aztán a szállásra?- kérdezte bociszemekkel.
-Nincs más választásom ugye?- válaszoltam mosolyogva. Csókja többet ért minden szónál, nem volt mese, indulnunk kellett.
Az étteremhez érve Zayn bemondta a nevét, mire a pincér sokattudóan mosolyogni kezdett, és valami terasszerűségre vezetett minket. Amint megláttam az asztalt a lélegzetem is elállt. Igazi filmbeli jelenet volt, az asztal telipakolva gyertyákkal, kissé távolabb pedig két hegedűt szorongató ember somolygott ránk kedvesen. Amint felocsúdtam a kilátás szépsége is eljutott tudatomig.
-Tetszik?- lépett elém Zayn szégyenlősen, mire én heves bólogatásba kezdtem. Az asztalhoz érve kihúzta nekem az egyik széket, majd ő is leült velem szemben.
A vacsorára csak foltokban emlékszem. Rendeltünk, ettünk valamit, talán beszélgettünk is.
De ami örökké belevésődött a tudatomba az az elkövetkezendő néhány perc volt.
Zayn hirtelen fogta magát, és letérdelt elém, mire én egy értetlenkedő tekintettel jutalmaztam.
-Rokob Cintia. Tudom, hogy az időpont nem a legjobb.... De jóban, rosszban, egészségben betegségben, amíg a halál el nem választ.. Hozzám jönnél feleségül?
Egyszerre sírtam és nevettem, miközben szünet nélkül hajtogattam, hogy igen. Falhúzta ujjamra a gyűrűt, majd nevetve a karjaiba kapott, és hosszú csókkal illetett.
4-5 komi és kövi!♥
