6. Fejezet :)

Sziasztok! (: Szóval.. elérkezett a pont, amikor én is dumálni kezdek a fejezetek előtt :D Alapból csak meg szeretném köszönni a sok-sok oldalmegjelenítést, és a véleményeiteket! : ) Mondtátok többen, hogy jó lenne, ha hoznám hamarabb a részeket.. Igyekszek nagyon, csak a suli és a lovazás mellett nem olyan könnyű, de próbálkozom :) Na nem is húzom tovább, ez egy kicsit rövidebb, de úgy érezte, ennyi tartozik ide... olvassátok, remélem ez is tetszik! :D

~Hat

*Csak feküdtem, és hallgattam a mentőautók szirénázását. Nem értettem, mi történik. A fejem hatalmas fájdalmak árán oldalra fordítottam, és megpillantottam őt. Körülötte hatalmas, vörös tócsa, a  fejéből még szivárgott a vér. Hirtelen eszembe jutott minden, és kitört belőlem a sírás. Megpróbáltam oda mászni hozzá, de a biztonsági öv nem engedett. 

- Kérlek, ne tedd ezt velem!- ordítottam utoljára, mielőtt egy egyenruhás férfi kiemelt a roncsból, és biztonságosabb helyre vitt.*

~Harry szemszöge

Megint hallottam, ahogyan sikít. Óriási dolog nyomhatja a szívét, de nem tudok neki segíteni, ha nem mondja el, mi a baj. Amúgy sem tudtam aludni, egész eddig az estén gondolkoztam. Vajon helyes volt megcsókolnom? És vajon most helyes lenne felmenni hozzá? A fenébe is, miért gondolkozok ilyeneken?

~10 perc múlva

- Kicsilány... -suttogtam lágyan a fülébe, miközben a hátát simogattam.

- Mhmm...
- Héé... megint rosszat álmodtál?- kérdeztem, mire ő csak bólintani tudott. 

- Itt maradsz velem?- szedte össze magát egy értelmes mondat erejéig, majd a tegnapihoz hasonló módon befészkelte magát az ölembe. Halkan dúdolgatni kezdtem neki, és egészen addig simogattam, amíg el nem aludt. Csak néztem őt, a kócos haját, a hosszú szempilláit, és megállapítottam, hogy még így, az éjszaka közepén is gyönyörű.

~Dorka szemszöge

Megint a karjaiban ébredtem, de ezúttal ő is ébren volt, és engem nézett.

-Jóreggelt... - pirultam el, mire ő csak rámmosolygott, és nyomott egy puszit a homlokomra. A színem lassan végleg átvált rákvörösre, annyit pirultam a fiúk miatt az elmúlt napokban.

-Uhmm... azt hiszem beszélnünk kéne a tegnapról..- nézett rám komolyan, ami ritka volt, ezért kicsit megijedtem. 

- Iiigen?- kérdeztem, és vártam, hogy folytassa. Ő felült törökülésbe, velem szembe, és látván, hogy mennyire izgulok elmosolyodott. Imádtam a gödröcskéit, kedvessé tették az egész arcát. És a szeme... az is csak úgy szikrázott, egyszerűen minden tetszett benne.

- Szóval... nem tudom, hogy mit gondolsz a tegnapi dologról, de nekem kifejezetten tetszett...- tartott egy pillanatnyi szünetet, majd látva, hogy én bizakodóan bólintottam folytatta.- És azt hiszem, szeretném ezt rendszeressé tenni... Dorka... lennél a barátnőm?