7. Fejezet :)

Sziiasztok újra :) Tudom eléggé sokára hoztam az új részt, de remélem, úgy érzitek, hogy megérte várni.. Ha nem azt is jelezzétek! ;) Na nem húzom, jó olvasást, és köszönök mindent :)♥

~Hét

       

*A mentős viszonylag hamar ellátta a súlyosabb sebeimet, azt mondta a nagyja még a kórházban vár rám. Próbáltak becipelni a mentőautóba de én egyre csak sírtam és az Ő nevét mondogattam. A válasz csak egy-egy sajnálkozó pillantás vagy egy Istenem szegény kislány kijelentés volt. Akkor megértettem, hogy egyedül maradtam kettőnk világában.*

~Reggel

Azt hiszem már nem is lepődtem meg amikor Harry karjaiban ébredtem akinek könnyes volt a mellkasa... Már miért is lenne meglepő? Még mindig nem állok rá készen, hogy elmondjam neki, de félek, hogy elege lesz belőle. Hangosan szuszogott, én pedig csak feküdtem pár percig, és végiggondoltam, mi mindent is kéne csinálnom ma... A gondolatra is elfáradtam, de azért csak kikászálódtam az ágyból és összekapkodtam a cuccaim. Az ajtóban visszanéztem, és eszembe jutott, hogy kéne egy cetlit írnom, nehogy Hazza megijedjen. 

~El kellett mennem elintézi pár dolgot, remélem ebédre hazaérek! xx Dorka.~

Az éjjeliszekrényre raktam, jól látható helyre, majd halkan kisurrantam és becsuktam magam után az ajtót. Ahogy hallottam még mindenki aludt. Felöltöztem a fürdőszobába, elintéztem a szokásos reggeli dolgaim és hívtam egy taxit. Első körben a főbérlőhöz mentem, aki mosolygott és valami olyasmit morgott az orra alatt, hogy tudja ő a lánya rólam áradozik, mire én enyhén WTF képet vágtam, de nem jobban annál, mikor az orrom alá tolt egy tollat és egy papírt.... Hát én aláírtam neki, kifizettem ezt a négy napot és mentem következő célom felé, a postára, ahol át kellett vennem a cuccaim, amiket anyáék utánam küldtek. Ez a procedúra eltartott vagy egy óráig, ugyanis a nő legnagyobb sopánkodására a helyszínen felszaggattam a csomagot, és meggyőződtem arról, hogy biztosan az enyém. Az enyém volt. Elég furcsán néztek rám, de én legalább nyugodt szívvel indultam... haza. Fura, hogy a haza szó egy hét leforgása alatt háromszor változtatta meg helyszínét. Ám a dolgok java még csak most jött... Fel kellett hívnom anyut, és valahogy bemagyarázni neki, hogy elköltöztem... Öt, számára vadidegen fiúhoz. Azt hiszem enyhébb sokkot fog kapni, de majd elfogadja... vagy nem. Hamar megérkeztünk, a posta nem volt messze a fiúk házától. Gyorsan befutottam és megkértem Zaynt aki éppen a hűtő előtt toporgott, hogy segítsen becipekedni. Ketten gyorsan megvoltunk vele, és mire beértünk a banda összes tagja az előszobába csődült, és a bőröndjeimet fixírozták. 
-Ahaa, és ezt hova akarod bezsúfolni Szöszi?- kérdezte Louis rámaggatva a nemtudom hányadik becenevemet, amit ők találtak ki. 
Fürtöske lépett mellém, és mielőtt válaszolhattam volna puha csókot lehelt a számra. Enyhén elpirultam, és körülnéztem, ám hamar rájöttem, hogy a fiúk valószínűleg fel lehettek világosítva, mert senki nem csodálkozott, csak bárgyún mosolyogtak és Zayn hümmögött is egyet.
-Majd elintézzük Pöti- mosolygott rám Harry és két bőröndöt már be is vitt a szobámba. 
Utánamentem, és legnagyobb bánatára kiküldtem őt, de anyával mamég mindenképpen beszélnem kellett, nem akartam tovább halasztani.
- Szia kincsem!
-Szia... Azt hiszem valamit mondanom kell.... Szóval nem tudom, hogy kezdjek neki, úgyhogy inkább csak simán elmondom... Szóval... tudod van az a banda, a One Direction.. Hát most náluk lakom
*A vonal túlsó feléből csak hallgatás szűrődött át.*
- Itt vagy anya?
- Itt... Hát, nem is tudom mit mondjak... Csak vigyázz magadra nagyon, de neharagudj, most mennem kell, mert 10 perc múlva kezdődik egy tárgyalás, amiről nem késhetek el! Csókoltatlak, és üzenem azoknak a fiúknak, hogy nő létére erőset ütök!
Nevetve bontottam a vonalat, és visszamentem a nappaliba.
- Éhes vagyok!- jelentette ki Niall, mire belőlem kitört a nevetés, és felvetettem, hogy menjünk el valahova enni. Mindenki támogatott, és öt perc múlva mint a kiskacsák a mamájukra várva álldogáltak az ajtóban. 
- Mehetünk- röhögtem el magam, felkaptam egy vékonyabb pulcsit és odaálltam mögéjük, várva, hogy kiférjen mindenki... természetesen kettesével, miért is lenne egyszerűbb egyedül?!
A múltkori felállás szerint mentünk, és az utazás ugyanolyan kedvben telt el, mint anno. A Nando's-ba beérve (hiszen hova máshova?) a fiúk, és legnagyobb meglepetésemre én is kiosztottam pár aláírást, mielőtt elfoglaltuk a helyünket. Irdatlan mennyiségű kaját rendeltünk, a pincérek meg csak nézték Niallt, de annál jobban senki nem csodálkozott, mikor Liam bejelentette, hogy ő a fagyikelyhét villával kérné. Mi csak nevettünk a dolgon, és figyeltük, hogyan sikerül villával 'kanalaznia'. 

~Otthon

-Hmm... azt hiszem tetszett ez a nap, de a holnapi még jobban fog tetszeni.- Hajolt hozzám Harry egy édes puszira.
- Mhmm.. Igen, és miért?- mosolyogtam rá kedvesen.
- Mert bejelentem a nagy világnak, ki is vagy te nekem.- dünnyögte a nyakamba.