9. Fejezet :)

~Kilenc

 

Sziasztok!♥ Igyekeztem hozni a következő részt, most kivételesen sikerült is :$ Következő 2 komi után jön... Na meg azután, hogy megírtam :P Jó olvasást, és köszönök mindent ! :)♥

~1 nappal később, Harry

Épp Dorkánál voltam bent, amikor az egyik idősödő doki odajött hozzám, és megkért, hogy beszélgessünk négyszemközt. 

- Jó napot uram, a nevem Josh. Amint látom ön a hölgy hozzátartozója, jól gondolom?

- Igen, a nevem Harry Styles.

- Tudom fiam, az unokáim óriási rajongóid. De most nem bájcsevegni hívtalak félre, hanem, hogy megbeszéljük a továbbiakat. - itt egy kis szünetet tartott, én pedig bólintottam, jelezvén, hogy folytassa. - A hölgynek az lenne a legjobb, ha egy kis idő múltán megpróbálna szembenézni a tényekkel, és elfogadni, hogy a Barátnője nincs többé. Azt hiszem a legjobb az lenne, ha egyetlen embert megpróbálna felkeresni a múltjából, mert látszik rajta, hogy szenved valaki hiányától, még akkor is, ha nem mutatja.- mondta, majd elindult az ellenkező irányba.

- Rendben van Doktor úr, de mégis honnan keressem elő azt a személyt, mikor nekem még annyit se mesélt, mint a pszihológusnak?-kiáltottam utána értetlenül.

- Esetleg hívja fel az édesanyját, ő biztosan tudja.- szólt vissza, mielőtt befordult volna a sarkon, és otthagyott volna a problémáimmal.

~Dorka

Éppen azt a kevés cuccomat dobáltam be a táskába, amit tegnap Liam behozott nekem, mikor Hazza visszatért. Elég gondterhelt feje volt, ezért odaléptem hozzá, és végigsimítottam a karján. Egy bárgyú mosollyal díjazta, majd könnyű csókot lehelt az ajkamra, és felkapta a táskát az ágyról.

- Indulhatunk?- kérdezte édesen, mire én csak bólintottam. Kézen fogva sétáltunk a recepcióhoz, hogy odaadják az ambuláns lapomat. Az parkolóba kiérve Zayn már várt ránk, és idióta vigyorral a fején megölelt, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Jól megijesztettél minket szöszi!- csóválta a fejét, mielőtt beengedett volna minket a kocsiba. Az út a házig viszonylag csendben telt, csak Zayn dúdolt néha egy-egy számot a rádióval együtt. Hazaérve Harry kinyitotta nekem az ajtót, és bevezetett a házba, ahol hatalmas meglepetés várt rám. Mindenhol Üdv újra itthon, és örülök, hogy meggyógyultál táblák himbálóztak a plafonról, és Niall egy kis ajándékdobozt szorongatott a kezében. Egyszerre rohantak oda hozzám, és ölelgettek addig, amíg Fürtöske mosolyogva le nem kaparta őket rólam, mondván mindjárt összenyomnak. Niall ott maradt mellettem, a többiek pedig körülálltak minket. 

- Nézd csak, vettünk neked egy kis apróságot, hogy soha ne érezd magad egyedül!- nyújtotta felém a dobozt, én pedig érte nyúltam, és éreztem, hogy mozog. Mikor kinyitottam felsikkantottam örömömben. Egy apró, tricolore beagle kölyök csücsült benne, és megszeppenve nézett rám.

 

-Egy kicsilány, pont mint te- nevetett Hazza, és a kezembe adta.

- Úúú mi lesz a neve??- kérdezgette Louis édesen- mondd hogy Carrot, úú az olyan aranyoos!

- Ki van zárva, hogy répának hívjam ezt a cukiságot- röhögtem ki kegyetlenül.- Ez a kislány tiszta Nutella. Nézzetek csak rá.. Nutella- kezdtem el szólongatni, mire bájosan hegyezte a fülét.

- Látjátok? Neki is tetszik.- jelentettem ki nevetve, majd az ölembe vettem, és simogatni kezdtem.

~Harry

Amíg a többiek örömködtek én észrevétlenül bevonultam a szobába. Megkerestem Dorka telefonját, és tárcsáztam anyukája számát.

*-Szia drágám! -szólt bele egy kellemes női hang.

- Jónapot kívánok, én Harry Styles vagyok, és....- elmondtam mik történtek, majd megkérdeztem, hogy nincs e ötlete, hogy ki az a személy.

- De igen, hogy ne lenne!*

5 percnyi csevej után egy cetlivel a kezemben raktam le a telefont, amin egy név állt: Rokob Cintia