ui.: A képen tényleg Cinti van. :D
~Húsz
~Dorka
Kezdtem kapuzárási pánikot kapni a közelgő esküvőtől. Komolyan mondom, még szegény édes Nutellámról is elfelejtettem kérdezni Harryt, aki végül felvilágosított, hogy a pici Cintinél húzta meg magát. Igen, végülis ez várható volt, Nut hozzá kötődött rajtam kívül a legjobban, én meg akkor már nem akartam visszavenni. Elég megnevelni két gyereket, nemhogy még egy kutya is. Ma Cintivel terveztük, hogy elmegyünk lovagolni egyet. Tíz óra körül érhettünk oda a lovardába, az edző, Kitty kedvesen fogadott minket, kifaggatott a tapasztalatainktól majd két csodálatos lovat adott alánk. Én egy pej, lámpással rendelkező, viszonylag menős pacit kaptam, míg Cintinek jegytelen, de ugyanúgy egy pej, temperamentumos ló jutott. Ugyan már rég ültem lovon, de úgy éreztem, mintha egy perc sem telt volna el. Csodálatos volt, nagy volt az összhang közöttünk, és a bemelegítés után következő akadályok mindegyikét szépen vettük, pont mint Nővérkémék.
- Tudjátok többször is jöhetnétek, rég nem volt már dolgom két ennyire jó lovassal!- mosolygott ránk Kitty az edzés végén, majd udvariasan elköszöntünk, és paciilattal telve indultunk haza.
- Hmm.. Szerintem is megismételhetnénk. Hiányzik a lótartás, hiányoznak Dudiék- kacsintott rám Cinti, lovainkra célozva, akik szép, hosszú és szeretettel teli évek után hagytak itt minket.
- Igen. Fanny örökké az első lovam marad, és mindig emlékezni fogok rá- mosolyogtam vissza keserédesen miközben beálltam a parkolóba.
~Harry
A gyerekek tündériek voltak abban a pár órában, amíg Dorciék lovagolni voltak, bár nem tudom mi lenne velem nélküle. Kettő óra körül csöngetésre kaptam fel a fejem, majd rohantam ajtót nyitni menyasszonyomnak, és a 'sógoromnak'. Hihetetlenül erős a barátság közöttük, de amikor azt mondjuk rájuk, hogy legjobb barátok mindig csak felhördülnek és közlik, hogy ők nem legjobb barátok. Ők testvérek. Mi ezt bizonyára nem érthetjük, főleg, hogy meg sem próbálták megmagyarázni.
- Szia édes- hajoltam hozzá egy puszira, amikor megcsapott az istálló szag.
- Mivan Hazza csak nem büdösnek tartasz?- húzta fel nevetve a szemöldökét, majd csak azért is magához húzott egy hosszú ölelésre, amit én természetesen nem bántam. Akár pókhálót is aggathat magára nekem úgyis gyönyörű lesz.
- Ugyan Kicsilány, nekem mindenhogyan tökéletes vagy.
- Jólvan, azért csak elmegyek megfürdeni, nehogy már az esküvő előtt megundorodjon tőlem a férjem- kacsintott rám csábosan már a fürdőszoba felé sétálva.
- Szia Fürtöske- vigyorgott rám Cinti, mire őt is megöleltem és a nappaliba vezettem.
A gyerekek azonnal rácuppantak keresztanyjukra, egyszerűen imádták őt. Nem mintha ezen csodálkozni kéne, Bell és Ő is úgy viselkedtek az Ikrekkel, mintha a saját gyerekeik lettek volna.
~Melody
Kezd elegem lenni Adamből, de a tervem megvalósításához szükségem, van rá. Ő meg természetesen várja az ellenszolgáltatásokat, de Istenem rá vagyok szorulva, és egyébként is nem csinálja olyan rosszul a dolgát. Az árvaházban mondjuk nekem is sikerült tapasztalatot szereznem. Aztán az elvonón is. Csináltad amit a nagyobbak és menőbbek elvártak tőled, vagy halott voltál. Minden értelemben. A kedves nővérek és megértő, testvérnek nevezhető társak az árvaházról csak ócska mesék. A gyerekek kegyetlenek, és ha alul maradsz... Megszoksz vagy meghalsz rendszer van. Az a lehetőség nem áll fel, hogy megszöksz. Ez a játszma soha nem volt igazságos.
- Melody bébi megjöttem!- ordított Adam az ajtóból mire nekem természetesen rohanni kellet, hogy segítsek elpakolni a bevásárolt cuccokat. Rizsázott valami unalmas, munkahelyi dologgal, majd rátért a lényegre, és anyaggal kínált. Én örömmel elfogadtam, majd az első szippantások után nem volt megállás....
~Adam
Az éjjel történéseiből semmire nem emlékeztem, csak annyira, hogy a szobában szana-szét dobált ruhadarabok hevertek és Melody összekucorodva aludt mellettem. Ilyenkor álmában olyan békés volt. Kijött belőle a gyerek, aki sohasem élhetett igazán. Kicsit talán sajnáltam a gyerekkoráért, de az, ami utána következett az már csak az ő hibája volt. Ebbe a helyzetbe is saját maga sodorta bele magát, ezért egy cseppnyi bűntudatot sem éreztem. Ráadásul szerintem ő is élvezte. Tulajdonképpen én tartom el, azért cserébe, hogy néha hagyja magát irányítani. Melyik olyan múlttal rendelkező ember ne menne be egy ilyen ajánlatba mint ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése