body, a, a:hover { cursor:url(http://i45.tinypic.com/214tq9z.png), auto }

2013. június 24., hétfő

28. Fejezet :)

~Huszonhat



~Cinti

A nagy esküvői készülődés miatt Melody nem ment a titkos helyre. Így hát mentem helyette én... 
A kapu elé érve kipattantam az autóból, és még egy utolsó ellenőrzést téve felhívtam Harryt. 
-Hali Styles! Mel melletted-van?- kérdeztem közönyt színlelve, pedig már alig bírtam magammal. 
-Sziszii- nevetett bele a telefonba.- nem, éppen bújkál előlem, azt mondta, nem láthatom a ruhájában..
Magamban elsuttogtam egy halk miatyánkot, majd sietve elköszönve bemásztam a kapun. 
Zaj sehonnan sem hallatszott, így viszonylag megynyugodva lépkedtem a házhoz. Abban ugyan nem voltam biztos, hogy mit kezedk majd magammal ha a pasi megjelenik, és a pisztolyával fenyegetőzik, de azért voltak halvány elképzeléseim... Ezek között szerepelt például a futás, a könyörgés, és az, hogy fogyatékosnak tettetem magam. Szerencsére erre nem került sor, legalábbis addig nem, amíg oda nem értem az épülethez...

Az órámra pillantva rájöttem, hogy Hatzza esküvőjééig már csak pár óra volt hátra, így ha jól sejtettem, amit sejtettem sietnem kellett.
Az ajtó legnyagyobb csodálkozásomra már első próbálkozásra kinyílt, s én minden további nélkül beléphettem rajta. Körülnézve megállapítottam, hogy a ház teljesen átlagos. Mégis tudtam, éreztem, hogy kell lennie valaminek... 
Így keresni kezdetem valami apró furcsaságot, valamit, ami elüt a környezetétől. Szerencsémre nem kellett sokáig vesztegetnem az időt, szinte azonnal megpillantottam a félrecsúszott szőnyeg alól kikandikáló csapóajtót. Mellé léptem, s minden bátorságomat összeszedve, felkészítve magamat a legrosszabbra felrántottam.
Mint később rájöttem azért volt olyan óriási mázlim, hogy nem volt bezárva, mert az ajtó másik oldalán csak egy egyszerű gomb volt kilincs helyett. 
Ha addig a percig valaha is azt hittem, hogy ért már meglepetés, hát akkor rájöhettem, hogy tévedtem. 

A nyirkos, hideg levegőjű szobában félhomály uralkodott, szinte hallottam egyre gyorsuló szívverésem. A szívverésem, és azon kívül még valaki akadozó lélegzetvételeit. Aki ha jóé tippeltem nem lehetett más, mint..
-Édes Istenem, csak álmodom!- Dorka szinte repült, hogy karjaimba vethesse magát, miközben vigasztalhatatlanul zokogott. 
-Nem kicsim, nem, álmodsz.. Ez a színtiszta valóság...
-Ooh édeseim, milyen örömteli egymásratalálás- pillantottam meg a pasit az ajtó mellett állva. -Milyen kár, hogy ez az ajtó csak az egyik oldalról nyitódik, nem?- kérdezte gúnyosan fröcsögve a szavakat. 
Dorka rémülten rándult össze karjaimban, zokogása egészen szívem mélyéig hatolt. 
-Hogy hívnak?- kérdeztem, s hangom a helyzethez képest csodálatosan magabiztos volt. 
-Adam... Te pedig gondolom Cinti vagy..- válaszolta készségesen, de az ajtótól azért nem lépett el. Pedig ha csak egy kicsit is ki tudtam volna billenteni határozottságából.. 
-Mondd Adam! Miért jó ez neked? Hiszen Melody csak kihasznál- húztam az időnket ameddig csak lehetett. 
-Mi?! Ho-honnan tudod?- kezdett el kérdezősködni hugicám, ám én egy finom, ám ugyanakkor sokat sejtető szorítással fojtottam belé további kérdéseit. 
-Melody a társam... Ő...ő túl sokmindent tud rólam- magabiztossága mintha egy pillanatra meginogni látszott volna. Tudtam, hogy nekem most kell cselekednem, különben nem lesz több esélyünk.... 

Most 10 napig el kell tűnnöm nyuszikák..... Aztán jövök a záró fejezetekkel... :'( Addig is puszi, és ha meglenne a 30 feliratkozó... én lennék a világ legboldogabb embere így a sztori végére!♥

2013. június 13., csütörtök

27. Fejezet :)

~Huszonhét



~Harry 3 hónap múlva

Megkértem Melody kezét. Az esküvő aznap volt..

Az ötlet gyorsan jött, és talán nem volt a legjobb. De Mel kifejezetten jó hatással volt rám, és amellet, hogy leszoktatott a sok ivásról, Willt és Lizát is imádta. A dolognak egyetlen hátulütője volt... Minden nap délután kettő, és öt között elérhetetlen volt. Minden egyes nap. De nem kérdeztem rá, úgy gondoltam az ő dolga. Az istenért, hiszen nekem is rengeteg titkom volt.. Az egyik, és egyben legnagyobb pedig az, hogy nem voltam belé szerelmes. Hiszen hogy is lehettem volna?! Minden egyes alkalommal, amikor elélveztem tőle hatalmas erőmbe telt, hogy ne Dorka nevét kiáltsam. Dorkáét, aki itt hagyott... Csak úgy.
-Drágám! Készülj, fél óra múlva indulunk!- kiáltott fel Melody immár közös otthonunk ajtaján belépve, kizökkentve ezzel gondolatmenetemből. 
Egy fáradt sóhajjal keltettem fel a gyerekeket. Will nyűgöse méltatlankodva fogadta a "korai" kelést, ám Liza mosolya még őt is meghatotta.. 
Oltári nagy pasizós lesz, már most mindenki ellágyul ártatlan tekintete láttán. Minden egyes szavában és mozdulatában édesanyját fedeztem fel, ezért is fájt néha ránéznem. Ám amikor jobban belegondoltam, rájöttem, hogy csak hálás lehetek neki azért, amiért egy kicsit visszahozott nekem Dorkából..

~Dorka

A tervem szépen haladt... Hát persze, ugyanmár, kit akarok ezzel hülyíteni?! A tervem sehogy sem haladt. Mióta Adam kishíján elcseszte a dolgot, és nekem majdnem sikerült kiszabadulnom azóta Melody szinte le sem engedte hozzám.. Ha meg mégis, az is csak az ő társaságában volt lehetséges.. A reggelit csak úgy becsúsztatta, ebédet és vacsorát pedig Melody hozott. Attól függetlenül, hogy napi háromszor ehettem rengeteget fogytam, hiszem a kaja mennyisége és minősége sem volt éppen megfelelő...
De aznap minden más volt... MINDEN.

~Cinti

Az egész dolog gyanús volt nekem... Harry és Melody gyors egymásratalálása, az esküvő... De ami mindközül a legfurcsább azok a napi három órás eltűnései voltak. Ki tudja hová... Tűrtem, tűrtem majdnem három hónapig, egy nappal az esküvő előtt megelégeltem ezt az egészet, és titokban követni kezdtem.
Szinte biztos voltam abban, hogy megcsalja Harryt, hogy minden egyes nap két órakor egy másik pasihoz jár baszni... Hát igen.. Ez volt életem legnagyobb tévedése..
Ugyan valójában egy férfi fogadta, de semmi fizikai kapcsolatot nem létesítettek. Ehelyett a pasi céltudatosan átadott neki egy pisztolyt, és a ház felé indultak. 
Hogy mi történhetett odabent nem tudtam... És miután én én vagyok, ezt a tényt orvosolnom kellett... 

Gyerekek... Igazándiból a sztori végéhez közelítünk... De vészesen... 30 fejezet+ prológusra tervezem az egészet, és én komolyan meg fogom siratni... 20.015 olvasó, 23 feliratkozó.... Imádlak titeket!♥ Pár komi, és hozom a kövit! :)