Díjam :))♥

Szabályok:

 1. Írj magadról 11 dolgot.

 2. Válaszolj 11. kérdésre.

 3. Írj 11 kérdést.

 4. Küldd tovább 11 embernek.

1. Szóval írjak magamról 11 dolgot.

• Egy őrült, szőke directioner vagyok... :D
• Van egy lovam és egy kutyám... mind a kettő olyan hülye, mint én :D♥
• Kék szemeim vannal, egyedül ezt szeretem magamban xd
• Imádok énekelni, pedig szörnyű hangom van... :'D
• A kedvencem Harry :)
• Legjobb barátnőm a lovam :D♥
• A legapróbb dolgokon is képes vagyok bőgni :')
• A kedvenc számom a Rock me és a they don't know about us :)
• Szeretek írni :)
• 20 percig képes vagyok beszélni egy olyan semmiségről, hogy szeretek e valakit vagy nem.....
• Ez alatt az idő alatt kb. 20x változik az álláspontom :D
• Képtelen vagyok magamról 11 pontot írni, mert szőke vagyok :D

2. Válaszaim, Elena kérdéseire:

• 13 :)
• Január eleje óta. :)
• Azért, mert élvezem, és mert szeretem a saját érzelmeimet belefektetni a szereplőimébe :)
• Ez az egy. :D
• Harry... ♥
• Ha nem szeretném nem csinálnám ;)
• Mindent meghallgatok, de a kedvencem a One Direction... :)♥
• Stray♥ De nagyon sok van :)
• Huu olyan nincs.... :$
• Nem olyan sokat, 4 körül :)
• Mert bele tudom élni magam.. :)

3. Kérdéseim:

• Mi a neved? :D
• Mi a kedvenc könyved? :)
• Kedvenc blogod? :)
• Miért kezdtél el írni? :)
• Hány éves vagy? :)
• Ki a kedvenc énekesed? :)
• A barátaid olvasnak? :)
• Hány oldalmegjelenítésed van? :D
• Büszke vagy arra, amit írsz? :)
• Ki a kedvenc karaktered a saját történetedből? :)
• Mi a véleményed arról, amit írsz? :)

4. A blogok akiknek küldöm a díjat: 

Thats my fate

A dream, a girl, a life

One Dream, One Band, One Direction

One Direction Love

There was no question of love

And let me kiss you

One Direciton+ One

Én csak ennyi embernek küldeném, remélem ők örülni fognak neki :)

5. Fejezet :)

~Öt

*Az autó vészesen közeledett. Csak sikítottam és sikítottam, összefüggéstelenül és folyamatosan. Már csak méterek választottak el az ütközéstől, mikor felém fordult, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:
- Soha ne felejts el!*
- Dorka!- rázott meg valaki erősen.
- H.h.h.harry? 
. Kicsilány mibajvan?- Simogatta meg gyengéden a hajamat.- Rosszat álmodtál?
- Igen...- szóltam még mindig remegve. 
- Hééé nyugodj meg, nincs semmi baj. Gyere, ha gondolod bebújok egy kicsit melléd. - Csak bólogatásra volt erőm, és arra, hogy befészkeljem magam az ölelésébe, és elaludjak. 

~Reggel

-Harry!- suttogtam göndör fürtjeibe. 
- Mhmm.... 
- Héé! Öhmm... kimehetek?- böködtem meg, de ő csak motyogott.
- Harryy! Bepisileek- szorongtam és megpróbáltam magamról lefejteni az óriási kezeit. Körülbelül öt perc után sikerült, de addigra már tényleg nagyon kellett, így rohantam a fürdőbe. Miután elvégeztem dolgaim, és felöltöztem kibattyogtam a konyhába. Harry kivételével mindenki kint volt, hát igen, szegénynek nehéz éjszakája lehetett. 
- Jóreggelt! -köszöntem mosolyogva.
- Szia Dorka!- üdvözöltek a többiek. 
- Hmm.. láttam Harry nem a helyén aludt... mesélj csak kicsilány!- húzogatta a szemét répafiú, mire én fejbelegyintettem, és elpirultam.
- Nem volt semmi, csak rosszat álmodtam, és ő átjött, hogy megnyugtasson...- pirultam bele még jobban a mondandómba. 
- Ahaa....- bólogatott Zayn, majd felvisított, ugyanis egyszercsak egy papucs repült a képébe. 
- Nem volt SEMMI. - jelentette ki hangsúlyozva egy rekedtes hang, majd mögém lépett, és átkarolta a derekam. - Bár nem lett volna ellenemre.....
Erre a kijelentésre erősen elpirultam, elhúzódtam tőle, és elég érdekesen nézhettem rá, mert mindenkiből kitört a röhögés. 
- Nyugi Kicsilány, csak vicceltem....- Borzolta össze a hajamat, majd magához húzott egy ölelésre.
- Ahamm....- próbáltam elhúzódni még mindig vörösen, és Fürtöske engedett a kérésemnek. 
- Mit csinálunk ma?- tette fel a kérdést Daddy Direction.
- Hmm... én arra gondoltam, hogy elmehetnénk a cuccaimért, meg a főbérlővel is tárgyalni kéne, anyuékról nem is beszélve..- soroltam.
- Uhmm.... Én inkább a vidámparkra gondoltam...- nyögött fel Zayn, mire a többiek is helyeslően bólogattak.
- Naa Kicsilány egy napot még várhat- dünnyögte a hajamba Harry, amitől végleg elgyengültem, és rábólintottam az ötletre. 
- Rendben, de csak akkor, ha nem röhögtök ki. Nagyon visítós vagyok...- vigyorogtam, majd arra lettem figyelmes, hogy mindenki elkezd a kijárat felé lökdösődni.
- Hatan vagyunk... szóval két kocsival kell mennünk... Ami azt jelenti, hogy..- végzett gyors fejszámolást Liam, de Fürtöske félbeszakította.
- Én majd viszem Dorcit, ti meg mentek együtt.- Mindenki viszonylag hamar felfogta a dolgokat, és újult erővel indultunk neki. A ház mellett egy nagyobb fa pavilon állt, alatta a parkolókkal, gondolom abból a célból, hogy védje a kocsikat. A másik csapatból Niall vezetett, az új Land Roverével, Harry is a saját kocsijával. Először Kajaterminátor állt ki, majd az én sofőröm is kinyitotta előttem az ajtót, megvárta míg beülök, majd megkerülte az autót, és be huppant mellém. 
- Köszöntöm kedves utasaimat! Szolgáltatásaim a következők: Élő zene, légkondi körítéssel, baleset esetében fék, és légzsák. Ha a zene funkciót szeretné igénybe venni, kérdem nyomja meg a vállgombot. Ha a légkondit igényelné kapcsolja be a műszerfalon. A légzsák egyelőre szerencsére nem szükséges, de ha aktuális lesz kérem visítson.- sorolta teljes komolysággal, mire belőlem kitört a röhögés, és megböktem a vállát. Elkezdte énekelni a Little Thingset, én meg egyre csak nevettem, és észre se vettem, de már meg is érkeztünk. Kiszállt, és megint lovagiasan kinyitotta nekem az ajtót, megfogta a kezem, kisegített, majd a procedúra végén hatalmas röhögésemet egy kézcsókkal díjazta. A nevetéstől könnyes szemmel mentünk oda a többiekhez, akik pár perccel ezelőtt érkeztek. Betrappoltunk, és ugyan elég rendesen megbámultak minket, de csak pár ember lézengett a parkban nyitáskor, így a fiúk hamar lerendezték az aláírásfotópuszi dolgokat. 
-Na mire szálljunk fel először?- csillant fel Louis szeme, mintha egy ötéves lett volna. Körülnéztem, és megláttam egy hatalmas hullámvasútat, füstgéppel, meg minden ilyennel.
- Arra- mutattam az említett tárgyra mire Liam felkapott és elkezdett velem futni felé. Mindenki jött utánunk, én meg csak vihogva kiabáltam neki, hogy rakjon már le, de egész addig nem engedett, amíg a kettes ülések egyikébe nem ültetett. Gondolom az volt a szándéka, hogy a másik helyet ő foglalja el, de ez nem jött össze neki, mert Hazza nemes egyszerűséggel arrébb lökte, és elfoglalta azt.
- Hogy te milyen gonosz vagy...- néztem rá tetetett bosszúsággal, amit ő egy kiskutya pillantással nyugtázott, és bekötött mindkettőnket. Pár percet kellett várni az újabb menetig, majd a kalauz, vagy én nem is tudom minek hívják az ilyet bejelentette, hogy indul a menet. Nagyon gyors volt és félelmetes, előzetes ígéretemnek megfelelően úgy visítottam, mint egy sakál, miközben Harry kezét szorítottam. Ő csak röhögött rajtam, és próbálta vérhez juttatni karját. Még rengeteg dologra felültünk, jó három órát eltöltöttünk a parkban, de egyre többen lettek, megérkezett a sajtó is, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy tovább állunk. Niallnak már konkrétan hangosan korgott a gyomra, hiszen állítása szerint már 5 órája nem evett semmit, (A rengeteg popcorn, és más egy évi gumicukor mennyisége ugye nem számított...) így elindultunk a legközelebbi Nando's felé, ugyan azzal a felállással, amivel idefelé. Mondanom sem kell Harry megint remekül elszórakoztatott. Most mi értünk oda először, és cövekeltünk le a bejárat előtt, Hazza a fejébe húzott kapucniba, és napszemüvegben, mondván így nem annyian ismerik fel. Mikor a 'Másik Négy' is megérkezett, láttam, hogy a trükk bevált, ők is ezt alkalmazták. Egy órával, és Etiópia havi ételmennyiségével később elindultunk hazafelé, de csak mi ketten Mr. Stylessal, mert a többiek még beugrottak a stúdióba valamiért. Hazaérve Harry becsukta utánunk az ajtót, és komoly arccal felém fordult. 
- És Kicsilány, élvezted a mai napot?- kérdezte, miközben egyre jobban közelített az arcom felé. 
- Hmm.... azt hiszem, ez volt életem egyik legjobb délutánja..- motyogtam halkan, de a mondandóm nem tudtam befejezni, mert ajka gyengéden az enyémre tapadt, és lágy csókot hintett rá. Érdeklődve vizslatta az arcomat, figyelte, hogy hogyan reagálok rá, és valószínűleg pozitív dolgot láthatott, mert elmosolyodott, egy utolsó puszit nyomott a homlokomra, majd elindult a konyha felé. 

Megjegyzések

Sziasztok! :)
Nagyon szépen megkérlek titeket, hogyha tetszik amit olvasok, akkor kommenteljetek, mert csak így fogom tudni, hogy érdemes e folytatni! :)

Negyedik Fejezet :)

~Négy

Mikor csurom vizesen beestünk az ajtón a konyhából halk nevetgélés szűrődött ki.

-Sziasztok!- ordítottuk szinte teljesen egyszerre, amin mindketten elmosolyodtunk.

- Ooh… szóval sétáltatok….- húzogatta a szemöldökét a kajagép sokatmondóan.

- Igen Nájöll elmondtam neki…- mondta Harry gúnyosan, majd segített levenni a piros pulcsim, ami most bordóra színeződött az esőtől.
- Köszönöm!- mosolyogtam, rá, mire ő csak édesen megrázta a fejét, és levetkőzött.
-Megjötteeek!- rontottak ki a többiek is, majd próbáltak komolyan nézni rám.

-Szóval maradsz?- kérdezte Liam.

- Hát nem kaptam sok választást…- röhögtem el magam, mire Harry nagyokosan megszólalt.

- Tudod. A: itt maradsz, B: A

- Helyees!- Örömködött répafiú.

- Még mindig nem értem, hogy hogyan fogjuk ezt beadagolni a sajtónak, és a rajongóknak…- húzogattam a számat kínosan.

- Hát… úgy, hogy most szépen átöltözöl, kicsit lesuvickolod magad, mi mis megcsináljuk ugyan ezt, és összedobunk egy userteamet.

-  Biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdeztem ijedten, de akkorra már mindegy volt, mindenki eltűnt valamerre, így én is indultam átöltözni. Sokáig topogtam a bőröndöm előtt, és végülis egy piros ruha mellet döntöttem. A hajam körbefontam, és enyhe sminket dobtam az arcomra.

- Kész vagy már?- Visított répafiú.

- Igeen- visítottam vissza, őt utánozva, mire mindenkiből kitört a röhögés. Lerobogtam a lépcsőn, és beékelődtem Fürtöske és Kajaterminátor közé. Liam bekapcsolta a kamerát, és köszöntünk. 

- Szóval kedves Directionerek! Ő itt a legújabb barátunk, aki a bőröndjén kersztül lopta magát a szívünkbe.... Szó szerint. Neve... tadadadamm Dorkaa... Szóval fogadjátok szeretettel.. vagy valami ilyesmi- nevetett édesen Harry, mire érkeztek a kommentáradatok. Hány éves vagy, honnan jöttél, mi közöd van a fiúkhoz, és vonzódsz e valakihez. Volt néhány kérdés, amibe szinte belepirultam, a fiúk persze csak nevettek. 

- Na... Hát 18 éves vagyok, Magyarországról jöttem, és nem, csak barátok vagyunk- kezdtem el mosolyogva válaszolgatni, és a végére egész belejöttem, persze a fiúk végig szívattak, és beszólogattak itt-ott. Aztán jött a kérés, hogy énekeljünk, mire én heves tiltakozásba kezdtem, szörnyű, üvegtörő hangomra panaszkodva. 

- Dorkaa... Ne szórakozz, ez nem kérés volt, hanem parancs!- löködött Niall, mire mindenki helyeselni kezdett. 

- Hát ha mindenáron ablakokat akartok cserélni- röhögtem kínosan, majd elkezdtük énekelni a They Dont't Know About Us-t. A szám közepe felé már bemelegedett a hangom, és kezdtem élvezni. Mikor vége lett a fiúk érdekes pillantást vetettek rám.

- Úristen Kicsilány fantasztikus hangod van!- ámuldozott Zayn, mire én csak megvontam a vállam.

- Ugyan, tök átlagos.- Az öt fiú amolyan aha, ezt még majd megbeszéljük képpel pillantott rám, majd még hülyéskedtünk úgy fél órát, és elköszöntünk. 

- Atyaég a hangod! ezt eddig mégis miért nem mesélted?- ugrott a nyakamba Louis, majd rögtön utána a többiek is. 

- Szóval... Elmegyünk bulizni?- vetette fel az ötletet Zayn nem tudom mire fel, talán csak úgy. 

- Hát nem is tudom....- vonakodtam, de a többiek nem hagytak, közölték, hogy jók is vagyunk így, és mivel már este 10 körül járt, indultunk. Valami elit clubba mentünk, még soha nem voltam ilyen helyen, a bejárat előtt biztonsági őrök álltak, és csak kemény ellenőrzés után engedték át a vendégeket. A felirat neon színben világított az ajtó előtt, én meg már kezdtem volna beállni a hosszú sorba, mire Zayn kiröhögött, visszahúzott a kezemnél fogva, és egy hátsó bejárathoz vezetett. Bent is ugyan olyan szép volt, mint ahogy képzeltem. A pult hosszú volt, sok kiszolgálóval, mellette bőr fotelek, ahová le lehetett ülni, ha elfáradtál, vagy egyszerűen csak inni szerettél volna. A tánctér ezek mellett helyezkedett el, olyan tipikus diszkó feelingje volt. 

- Szóval mit iszunk először?- nézett végig rajtunk Louis, a piafelelős. 

- Uhmm én valami ütőssel kezdeném.- jelentettem ki szégyenlősen, mire a többiek is helyeseltek. 

- Hát jólvan...- indult neki Lou, és pár perc múlva vissza is jött, italokkal a kezében.

- Mi ez?- kérdeztem, de már húztam is le. 

- Azta Kislány nem semmi vagy!- ámult el Harry, amit én egy grimasszal díjaztam, mivel elég erős volt az a valami. Pár menet után egyre oldottabbak lettünk, Fürtöske pedig táncolni hívott. Szorosan hozzám simult hátulról, amit normál esetben nem engedtem volna neki. 

-Gyönyörű vagy ma...- dörmögte a nyakamba, én pedig beleborzongtam az érintésébe. Még sokáig így maradtunk, mígnem a többiek is csatlakoztak, és mindenki megtáncoltatott egy kicsit. Olyan hajnali három óra körül indultunk haza, már mindenki full offosan a sok piától. A Házba belépve mindenki indult átöltözni, én is gyorsan letusoltam, és egy kinyúlt pólót vettem fel, cicanacival. Lementem a skacokhoz elköszönni, majd indultam felfele a szobámba, ám az ajtó előtt valaki elkapott hátulról, és a mellkasához szorított. 

-Hé Kicsilány jóéjszakát.- nyomott egy puszit a hajamba, kinyitotta előttem az ajtót, és elengedett.

3. Fejezet :)

 ~Három

Reggel arra ébredtem, hogy valami, vagy inkább valaki rám esett. Kipattantak a szemeim, és eléggé megijedtem, mert nem a saját szobámban voltam. Gyorsan összeszedtem magamban a tegnap történteket, és már kicsit nyugodtabban pillantottam fel támadómra, aki barna hajjal rendelkezett és történetesen egy répa lógott ki a szájából. Próbáltam csodálkozni, de ez már 1 napi ismertség után sem ment. Álmosan, csipás szemekkel mosolyogtam rá.
-Jó reggelt répafiú!
-Répafiú? Ez tetszik! Jackkel-mutatott a zöldségre –csak azért jöttünk, hogy szóljunk, mi most elmegyünk vásárolni, de Harry itt marad veled!- jelentette be édesen, majd úgy, ahogy jött kicsörtetett a szobából. Lassan összekaptam magam, majd megindultam a fürdő felé. Megmosakodtam, felöltöztem, feldobtam egy laza sminket, és kimentem Harryhez.
-Jóreggelt kicsilány- köszönt, majd intett, hogy üljek le mellé.
-Szia- mosolyogtam rá, miközben lehuppantam a kanapéra.
-Szóóval… nincs kedved beszélgetni?- kérdezte túl ártatlanul ahhoz, hogy tudjam, ez nekem nem lesz finom.
-Ha azt szeretnéd tudni, hogy miért bőgtem tegnap rongyosra a szemem, nem nincs kedvem beszélni róla- mondtam, miközben a virágmintás párnát markolásztam, ami a karfán hevert.
-Pedig lehet könnyebb lenne, ha beszélnél róla.- szólt pszihológusokat meghazudtolóan meggyőző hangon.
-Kérlek.. még nem vagyok rá felkészülve- próbáltam visszatartani az előtörni készülő könnyeket, és ezúttal szerencsére sikerült is.
- Hát jó.. de ha szeretnéd, tudod mi itt vagyunk…. Azért ha erről nem is, valamit mesélj magadról. Hogy kerültél Londonba, kivel laksz most, és hány éves vagy egyáltalán? Jóformán semmit nem tudok rólad, mindössze annyit, hogy vállig érő szőke hajad van, és kápráztatóan szép kékek a szemeid. – mosolygott csábosan.
- Hát… 18 vagyok, de ezt megnézhetted volna a személyimen is…- néztem rá, miközben ő rácsapott a homlokára, és halkan felnevetett.- Felejteni jöttem Londonba, és reményeim szerint új életet kezdeni. És egyedül lakom, nincs bébiszitterem, ha arra gondolsz- vigyorogtam rá.- Egyébként nem vagyok valami érdekes személyiség, jóformán ennyit lehet rólam mondani.
- Héé szerintem igenis érdekes vagy- bökött oldalba, majd felhúzott a kanapéról. Érintése érdekes reakciót váltott ki belőlem, más volt, mint amikor tegnap magához ölelt, hiszen akkor semmit nem érzékeltem a külvilágból. Enyhén elpirultam, majd elhúzódtam belőle, mire ő csak vigyorgott egyet.
-Gyere, menjünk el sétálni egyet. Kezdett el vonszolni az ajtó felé, de én megtorpantam, és furcsán néztem rá.
-És mi lesz a rajongókkal, a fotósokkal, és azzal, hogy reggel hazamegyek?
- Ó…. Mérlegeltem ezt a lehetőséget, és úgy döntöttem nem mész haza.
-Hogy tessék?- kérdeztem valószínűleg elég érdekes képpel, hiszen egy mosoly suhant át az arcán.
- Bizony, úgy döntöttem, hogy egy ilyen kicsilány nem élhet egyedül a csúnya, nagy és sötét Londonban, és mikor mondtad hogy „gardedámod” sincs, teljesen megrendültem. Mondd ki fog így téged megmenteni, ha jön a baj?- kérdezte megjátszottan drámai hangon, de én még mindig kétkedve néztem rá.
-Harry… Az Isten szerelmére, még csap egy napja ismerlek titeket, nem költözhetek csak úgy ide!
-Ööö…. miért is?- kérdezte, azt hiszem  teljesen komolyan.
- Hát, mert…..
- Na látod, egy épkézláb kifogásod sincs ellene… - mondta, meg sem várva, hogy befejezzem a mondandómat.
-És mi lesz a rajongókkal, és a sajtóval?- Kérdeztem próbálkozva meggyőzni a lehetetlenről.
-Drága. Egy ilyen édes lányt mindenki csak szeretni fog.- kacsintott bájosan, majd kihúzott az ajtón, és bezárta azt. Sétálás közben nagyon jót beszélgettünk, de volt hogy annyira hadart, meg kellett kérnem lassítson egy kicsit. Ugyan mint már említettem, nagyon jó vagyok angolból, de egy hadaró britet megérteni lehetetlen. Ilyenkor ő mindig kinevetett, és tagoltan, mint a hülyéknek magyarázta el, amit mondani akart. Már jó fél órája sétálhattunk, mikor elkezdett szakadni az eső.
- Hát ez fantasztikus.- szisszentem fel a hideg esőcseppek érintésétől. Az ég teljesen beborult, így feltételeztem nem csak afféle nyári zivatarról lehetett szó. Fürtöske csak röhögött egyet, majd megfogva a kezem futva vonszolni kezdett maga után, és egyre csak kacagott. Jó kedve engem is magával rántott, és önfeledten szaladgáltunk össze-vissza, mint két ötéves, amikor egyszercsak egy rajongóval találtuk szembe magunkat. Visítani akart, de Harry kedvesen mosolyogva kérte meg rá, hogy ne tegye.
- Ő..ő..ő a barátnőd?- kérdezte kikerekedett szemekkel, rám mutogatva.
- Nem, dehogy is, csak egy barátja vagyok. De figyuzz csak, szerintem ha most nem kezdesz el sikítani, és idehívni minden rajongót Hazza biztos csinál veled egy közös fotót, ugye?- néztem rá jelentőségteljesen, mire ő egyetértően bólintott, majd beállt a lány mellé, és felvette szokásos fotóznak mosolyát. Elkészült a kép, még váltottunk pár szót, az azt hiszem enyhén sokkban lévő lánnyal, majd továbbsétáltunk, vagyis azt hiszem elindultunk hazafelé.

2. Fejezet :)

~Kettő

~1 órával később
Szép lassan összeszedtem magam, felöltöztem, visszapakoltam a bőröndbe, és fogtam egy taxit. Már rájöttem, hogy valószínűleg összecserélhettük a bőröndöket, hiszen ugyan úgy néznek ki. A sofőr aranyos volt, türelmesen várta, hogy összeszedjem magam, és lediktáljam a címet, ami a személyin volt. Folytattam szokásos teendőmet mostanában, azaz bámultam ki az ablakon. Most nem volt sírós kisgyerek, csak szépen kivilágított utcák, sétáló szerelmes párok, barátok. Mikor megpillantottam egy lányt, aki feltételezem a legjobb barátnőjébe karolva nevetett valamin, majd megpuszilta őt alig bírtam visszatartani a könnyniagarát. Valószínűleg elég érdekesen nézhettem ki, mert a sofőr úgy nézett rám, mint egy galambra aki nekiállt beszélni. Hát igen, ha próbálok valamit visszatartani akkor furán ráncolom az orrom, csücsörítek, és bandzsítok a szememmel… Talán ez lehetett az oka? Természetesen minden piros lámpát kifogtunk ami csak az utunkba esett… Mert minek is lenne zöld, ha épp sietek valahova? Nagy nehezen megérkeztünk. A kocsi lefékezett, én megköszöntem, kifizettem, majd kikászálódtam, és a bőröndöt is kiszedtem. Remegő térdekkel lépkedtem az ajtó elé, végülis nem minden nap állok a One Direction háza előtt.. Hangos nevetés szűrődött ki az ajtón, és egy galamb huhogás (?) Minden erőmet latba vetve bekopogtam, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Pár pillanat után fordult a kulcs a zárban, és egy göndör, barna hajzuhatag pattant ki a hozzá tartozó testtel. Meglátott, eltátotta a száját, káromkodott egyet, és közölte, hogy bocsi, de most nincs autogramosztás, majd elegánsan rámcsapta az ajtót. Eléggé meglepődtem, és újra csöngettem, amire egy ordítás volt a válasz, hogy legyek szíves tűnjek el. Visszaordítottam, hogy addig nem nagyon szeretnék, amíg nem kapom meg a bőröndöm… Egyszercsak csörömpölést hallottam, majd újra kinyitották az ajtót, de ezúttal öten tolongtak „benne”.
-Öhmm sziasztok… Köszönöm ezt a szívélyes köszöntést, de nem szeretnék aláírást, csak a bőröndömet….- mondtam enyhén zavarba jőve.
-Ohh szóval te vagy Dorka….. Gyere be nyugodtan!- vigyorgott Niall, majd beletúrt a kis szőke tincseibe, és próbált kimászni az ajtókeretből. Ez sikerült is volna neki, ha nem próbálják egyszerre 5-en…. De így… hát igen, az egész banda a földön végezte, belőlem meg akaratlanul is kiszakadt egy kisebb kacaj. Mire Zayn megjátszott mérgesen pillantott rám, megkérdezte, hogy ez szerintem annyira vicces e, és egy laza mozdulattal lerántott magukhoz. Eléggé meglepett csak úgy magában is, és hozzátaszem Harry mellkasán landoltam, de azzal a ténnyel aztán mégjobban, hogy körülbelül 3 perce találkoztam velük először… Mindjükből éktelen nagy röhögés szakadt ki, és ezen én is el kellett, hogy mosolyodjak, hiszen nagyon viccesek lehettünk. Talán most nevettem őszintén azóta először. Azután, hogy ezt végiggondoltam a nevetésem sírássá alakult. A fiúk is elkomolyodtak, és gondolom hülyének is néztek, de akkor és ott ez nem érdekelt. Harry hirtelen felugrott és felhúzott engem is, majd ismeretségünk idejét meghazudtolva húzott magához, kezdte el simogatni a hátam, és kedves szavakat duruzsolt a fülembe. Csak bámultam a sárga falat, a fiúk közös képeivel megkoronázva, és szép lassan lehiggadtam. Kibújtam Harry karjaiból, és elpirultam.
-Öhmm köszönöm… és sajnálom, hogy eláztattalak….
- Semmi baj kicsilány- mosolygott aranyosan, majd megfogta a könyököm, és a kanapéhoz húzott.
Elég sokáig sírhattam a vállán, mert ezalatt Liam főzött nekem egy citromos teát, és kirakta a dohányzóasztalra, ami a kanapé előtt állt. Körülnéztem a szobában, ami feltételezem a nappali lehetett. Ez az egy helyiség volt körülbelül akkora, mint az én egész házam… szóval nem kicsi. A falak sárgák voltak, a kanapé meleg, barnás árnyalatú, az egész szoba olyan kis hívogató volt. Megköszöntem a teát, és gyorsan elkortyolgattam. Elég furán éreztem magam, mivel öt bámuló szempárt éreztem magamon. Ennek hatására újra elpirultam, felpattantam, és mint egy katonatiszt bejelentettem, hogy köszönök mindent, de azthiszem mostmár mennem kéne.
- Jesszusom így nem engedünk sehová!- kiáltott fel Louis, egy répával a szájában (?).
- Öhmm és akkor szerintetek mit kéne csinálnom?- kérdeztem meglepetten.
- Hát most szépen megágyazunk neked a vendégszobában, és lefekszel aludni. De ha gondolod aludhatsz velem is.- húzogatta a szemöldökét Harry.
- Dee… még csak öhmm.. mennyi ideje is? Mindegy max. egy órája ismertek. Haza találok ám.- mosolyogtam zavartan
- De erre szerencsére nincs szükség – jelentette ki répafiú és elkezdett húzni az előszoba felé.- Nézd csak, ott a bőröndöd. A fürdőszoba pedig… ott.- mutatott egy ajtóra.
- Tusolj le meg öltözz át, meg… hát tudod, mindent amit a lányok csinálnak- kacsintott azzal otthagyott a bőrönddel a kezemben. Még mindig megrendülve az említett szoba felé sétáltam, majd beléptem a küszöbön, és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót. A fürdő aranyos volt, fiúkat megszégyenítő virágos csempével, és tisztasággal, amiről mondjuk gondolom  egy takarítónő tehet…. De az is lehet, hogy férfi. Gyorsan elvégeztem a teendőim, és mivel a pizsamám  az utazótáskámban volt ezért egy hosszabb pólót, és egy cicagatyát vettem fel a célra. Kitipegtem az ajtón, és odamentem a fiúkhoz.
-Öhmm…. hát akkor hol van az a szoba?
- Gyere megmutatom.-mosolygott Harry, és felment a 2. szintre. Mert hogy itt olyan is volt, igen. Már nagyon álmos voltam, körülnézni sem volt erőm, csak hagytam, hogy fürtöske vezessen. Végre-valahára benyitott az egyik ajtón, és közölte, hogy ez lenne az. A szoba aranyos volt, olyan tipikus vendégszoba. Ágy, tükör, komód, szekrény, amikből mondjuk nem sok mindent láttam, mert konkrétan rázuhantam az ágyra és a legutolsó dolog, amit érzékeltem az az volt, hogy valaki betakargat, lekapcsolja a villanyt és kimegy.

1. Fejezet... :)

               ~*Egy

Még mindig nem tudom elhinni, és azt hiszem soha nem is fogom…. Tényleg meghalt, nincs többé. Csak ülök, és gondolkodok, hogy miért nem tudtam neki megbocsátani, és azon, hogy neki miért kelet így itt hagynia. Soha nem bocsátom meg magamnak, de változtatni már nem tudok rajta.
~2 hónappal később
- Drágám indulunk!
Kiáltott fel anyu az emeletről. Gyorsan összecipzároztam a bőröndömet. Még utoljára kinéztem az ablakon. Kicsit fújt a szél, lebegtette a függönyömet. Odaléptem, és becsuktam, majd lefelé indultam a lépcsőn.
-Itt vagyok, mehetünk.- mondtam anyának, és elkezdtem kifelé húzni a bőröndömet. A kocsi már készen állt, minden más be volt pakolva. Ellenőriztem a repülőjegyem, kinyitottam az ajtót, és beugrottam. A kertre bámultam, ahol kiskoromban annyit nevettem, és játszottam Vele. Kicsordult pár könnycsepp a szememen, de dühösen letöröltem őket, és csak néztem kifelé, ki az életemből. Anya is beszállt, és indított.
-Ne legyél szomorú drágám, ott talán majd minden jobb lesz.
- Aha, hát persze…- válaszoltam keserűen.
Az út a reptérig nem tartott sokáig, mindössze fél óra volt. Odaértünk, és elvégeztük a szokásos reptéri teendőket. Mikor eljött a búcsúzkodás pillanata anya odalépett hozzám, és szorosan megölelt.
-Majd hívj minden nap! És kérlek próbáld meg jól érezni magad! Az albérletes nő a lakásnál fog várni, és megmutat neked mindent.
-Rendben, minden okés lesz.- még egy utolsó puszi és egy ölelés, majd átléptem a kapun, és felszálltam a repülőre. Pár perccel később a pilóta bejelentette a felszállást, a stewardes pedig körbejárta a gépet, hogy ellenőrizze, mindenki bekötötte e magát. Lenyomták a szokásos kisfilmet, az elsősegélynyújtás, hogyan tedd fel az oxigén palackot, stb…. Azt hiszem, az első 30 másodpercben még ébren voltam, de a többi kiesett. Arra keltem, hogy a vezető bejelenti a leszállást. Be sem kellet kötnöm magam, hiszen úgy maradtam, ahogy voltam. Sikeres volt a leszállás, megtapsoltuk a pilótát, és elhagyhattuk a „fedélzetet”. Rögtön a csomagjaimért indultam, még a legnagyobb tömeg előtt akartam odaérni. A futószalag már talán 3. körét futotta, mikor megpillantottam a bőröndöm és az utazótáskám. Csak ennyi cuccom volt, a többit a szüleim postán küldik utánam. Kiverekedtem magam a repülőtérről, és próbáltam fogni egy taxit, ami mondjuk nem ment éppen egyszerűen. Azt hiszem egy idősödő bácsi talán megsajnálhatott, mert odahajtott hozzám, és intett, hogy szálljak be. A kocsi nem épp volt a legmodernebb, de egy útra megfelel. Megkérdezte, hogy hova akarok menni, én meg lediktáltam neki a címet. Szerencsére az angol jól ment, különben nem tudom mit kezdenék itt magammal. Útközben nézelődtem, ismerkedtem a látvánnyal, ezzel az egész nyüzsgéssel. Az biztos, hogy otthon minden sokkal nyugodtabb. Egy kisgyerek éppen rettenetesen sírt, gondolom elejtette a fagyiját, hiszen éppen egy rózsaszín tócsa olvadozott a lábai előtt, tölcsérrel megkoronázva.  A taxis bejelentette, hogy itt vagyunk, fizettem, kicibáltam a cuccaimat, majd ráérősen odasétáltam a lépcsőházhoz. Az ajtó előtt egy 40-es éveiben járható nő állt, rózsaszín nyári ruhában, talán festett szőke hajjal, és finom sminkkel, épp ahogy anya megmondta. Udvariasan bemutatkoztunk egymásnak, majd felvezetett a lakásomba, és körbemutogatott mindent. Összesen 3 helyiség volt, egy nappalival egybeépített konyha, egy fürdőszoba és egy háló. A nappaliban egy kisebb fajta tévé volt, előtte egy heverő, a konyharészen pedig a szokásos eszközök. A fürdőszobában zuhanyzós kád, tudjátok olyan függönnyel, meg mindennel. A többi szokványos volt, fehér mosdókagyló, fehér wc. A Hálószobából egy erkély nyílt, óriási üvegajtóval, így mindig világos volt. A fal halványnarancsárga volt. Egy nagy franciaágy, egy szekrény, egy éjjeliszekrény, és egy tükör volt még ott. Nagyon tetszett, olyan kedves volt, de valahogy mégsem éreztem magam úgy, mint aki otthon van, Mint ahogy mostanában sehol. Megköszörülte a torkát, és kedvesen bejelentette, hogy ő most elmegy, pakoljak csak ki nyugodtan. Rámosolyogtam, becsuktam mögötte az ajtót, majd a kanapéra rogytam. Ugyan semmi kedvem nem volt, de pár perccel később felkászálódtam és a csomagjaimhoz léptem. Először az utazótáskát pakoltam ki, mondván az a könnyebbik verzió. Össze-vissza rohangásztam a szobákban, hogy mindent elrakjak a helyére. Egy óra is beletelt, mire a táska végre kiürült, és még csak akkor nyúltam a bőrönd felé. Semmi érdekeset nem vettem rajta észre, aztán kinyitottam. A szemeim majd kipattantak e helyükről, mikor megláttam mi van benne. Boxerek, fürdőgatyák és férfi cuccok sokasága, és egy személyi igazolvány. Az utóbbihoz nyúltam, majd mikor kinyitottam ha lehetséges a szemeim még jobban kitágultak. A kis kártyán Harold Edward Styles név állt, és egy fénykép… hát igen, tudjuk kiről. Göndör fürtjei és mosolygós szeme csak úgy virított rám, én meg azt hiszem enyhébb sokkot kaptam, és leültem a parkettára.