5. Fejezet :)

~Öt

*Az autó vészesen közeledett. Csak sikítottam és sikítottam, összefüggéstelenül és folyamatosan. Már csak méterek választottak el az ütközéstől, mikor felém fordult, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:
- Soha ne felejts el!*
- Dorka!- rázott meg valaki erősen.
- H.h.h.harry? 
. Kicsilány mibajvan?- Simogatta meg gyengéden a hajamat.- Rosszat álmodtál?
- Igen...- szóltam még mindig remegve. 
- Hééé nyugodj meg, nincs semmi baj. Gyere, ha gondolod bebújok egy kicsit melléd. - Csak bólogatásra volt erőm, és arra, hogy befészkeljem magam az ölelésébe, és elaludjak. 

~Reggel

-Harry!- suttogtam göndör fürtjeibe. 
- Mhmm.... 
- Héé! Öhmm... kimehetek?- böködtem meg, de ő csak motyogott.
- Harryy! Bepisileek- szorongtam és megpróbáltam magamról lefejteni az óriási kezeit. Körülbelül öt perc után sikerült, de addigra már tényleg nagyon kellett, így rohantam a fürdőbe. Miután elvégeztem dolgaim, és felöltöztem kibattyogtam a konyhába. Harry kivételével mindenki kint volt, hát igen, szegénynek nehéz éjszakája lehetett. 
- Jóreggelt! -köszöntem mosolyogva.
- Szia Dorka!- üdvözöltek a többiek. 
- Hmm.. láttam Harry nem a helyén aludt... mesélj csak kicsilány!- húzogatta a szemét répafiú, mire én fejbelegyintettem, és elpirultam.
- Nem volt semmi, csak rosszat álmodtam, és ő átjött, hogy megnyugtasson...- pirultam bele még jobban a mondandómba. 
- Ahaa....- bólogatott Zayn, majd felvisított, ugyanis egyszercsak egy papucs repült a képébe. 
- Nem volt SEMMI. - jelentette ki hangsúlyozva egy rekedtes hang, majd mögém lépett, és átkarolta a derekam. - Bár nem lett volna ellenemre.....
Erre a kijelentésre erősen elpirultam, elhúzódtam tőle, és elég érdekesen nézhettem rá, mert mindenkiből kitört a röhögés. 
- Nyugi Kicsilány, csak vicceltem....- Borzolta össze a hajamat, majd magához húzott egy ölelésre.
- Ahamm....- próbáltam elhúzódni még mindig vörösen, és Fürtöske engedett a kérésemnek. 
- Mit csinálunk ma?- tette fel a kérdést Daddy Direction.
- Hmm... én arra gondoltam, hogy elmehetnénk a cuccaimért, meg a főbérlővel is tárgyalni kéne, anyuékról nem is beszélve..- soroltam.
- Uhmm.... Én inkább a vidámparkra gondoltam...- nyögött fel Zayn, mire a többiek is helyeslően bólogattak.
- Naa Kicsilány egy napot még várhat- dünnyögte a hajamba Harry, amitől végleg elgyengültem, és rábólintottam az ötletre. 
- Rendben, de csak akkor, ha nem röhögtök ki. Nagyon visítós vagyok...- vigyorogtam, majd arra lettem figyelmes, hogy mindenki elkezd a kijárat felé lökdösődni.
- Hatan vagyunk... szóval két kocsival kell mennünk... Ami azt jelenti, hogy..- végzett gyors fejszámolást Liam, de Fürtöske félbeszakította.
- Én majd viszem Dorcit, ti meg mentek együtt.- Mindenki viszonylag hamar felfogta a dolgokat, és újult erővel indultunk neki. A ház mellett egy nagyobb fa pavilon állt, alatta a parkolókkal, gondolom abból a célból, hogy védje a kocsikat. A másik csapatból Niall vezetett, az új Land Roverével, Harry is a saját kocsijával. Először Kajaterminátor állt ki, majd az én sofőröm is kinyitotta előttem az ajtót, megvárta míg beülök, majd megkerülte az autót, és be huppant mellém. 
- Köszöntöm kedves utasaimat! Szolgáltatásaim a következők: Élő zene, légkondi körítéssel, baleset esetében fék, és légzsák. Ha a zene funkciót szeretné igénybe venni, kérdem nyomja meg a vállgombot. Ha a légkondit igényelné kapcsolja be a műszerfalon. A légzsák egyelőre szerencsére nem szükséges, de ha aktuális lesz kérem visítson.- sorolta teljes komolysággal, mire belőlem kitört a röhögés, és megböktem a vállát. Elkezdte énekelni a Little Thingset, én meg egyre csak nevettem, és észre se vettem, de már meg is érkeztünk. Kiszállt, és megint lovagiasan kinyitotta nekem az ajtót, megfogta a kezem, kisegített, majd a procedúra végén hatalmas röhögésemet egy kézcsókkal díjazta. A nevetéstől könnyes szemmel mentünk oda a többiekhez, akik pár perccel ezelőtt érkeztek. Betrappoltunk, és ugyan elég rendesen megbámultak minket, de csak pár ember lézengett a parkban nyitáskor, így a fiúk hamar lerendezték az aláírásfotópuszi dolgokat. 
-Na mire szálljunk fel először?- csillant fel Louis szeme, mintha egy ötéves lett volna. Körülnéztem, és megláttam egy hatalmas hullámvasútat, füstgéppel, meg minden ilyennel.
- Arra- mutattam az említett tárgyra mire Liam felkapott és elkezdett velem futni felé. Mindenki jött utánunk, én meg csak vihogva kiabáltam neki, hogy rakjon már le, de egész addig nem engedett, amíg a kettes ülések egyikébe nem ültetett. Gondolom az volt a szándéka, hogy a másik helyet ő foglalja el, de ez nem jött össze neki, mert Hazza nemes egyszerűséggel arrébb lökte, és elfoglalta azt.
- Hogy te milyen gonosz vagy...- néztem rá tetetett bosszúsággal, amit ő egy kiskutya pillantással nyugtázott, és bekötött mindkettőnket. Pár percet kellett várni az újabb menetig, majd a kalauz, vagy én nem is tudom minek hívják az ilyet bejelentette, hogy indul a menet. Nagyon gyors volt és félelmetes, előzetes ígéretemnek megfelelően úgy visítottam, mint egy sakál, miközben Harry kezét szorítottam. Ő csak röhögött rajtam, és próbálta vérhez juttatni karját. Még rengeteg dologra felültünk, jó három órát eltöltöttünk a parkban, de egyre többen lettek, megérkezett a sajtó is, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy tovább állunk. Niallnak már konkrétan hangosan korgott a gyomra, hiszen állítása szerint már 5 órája nem evett semmit, (A rengeteg popcorn, és más egy évi gumicukor mennyisége ugye nem számított...) így elindultunk a legközelebbi Nando's felé, ugyan azzal a felállással, amivel idefelé. Mondanom sem kell Harry megint remekül elszórakoztatott. Most mi értünk oda először, és cövekeltünk le a bejárat előtt, Hazza a fejébe húzott kapucniba, és napszemüvegben, mondván így nem annyian ismerik fel. Mikor a 'Másik Négy' is megérkezett, láttam, hogy a trükk bevált, ők is ezt alkalmazták. Egy órával, és Etiópia havi ételmennyiségével később elindultunk hazafelé, de csak mi ketten Mr. Stylessal, mert a többiek még beugrottak a stúdióba valamiért. Hazaérve Harry becsukta utánunk az ajtót, és komoly arccal felém fordult. 
- És Kicsilány, élvezted a mai napot?- kérdezte, miközben egyre jobban közelített az arcom felé. 
- Hmm.... azt hiszem, ez volt életem egyik legjobb délutánja..- motyogtam halkan, de a mondandóm nem tudtam befejezni, mert ajka gyengéden az enyémre tapadt, és lágy csókot hintett rá. Érdeklődve vizslatta az arcomat, figyelte, hogy hogyan reagálok rá, és valószínűleg pozitív dolgot láthatott, mert elmosolyodott, egy utolsó puszit nyomott a homlokomra, majd elindult a konyha felé.