13. Fejezet. :)

~Tizenhárom

Semmi hozzáfűznivaló.... 3 komi és kövi ;)

~Mikor valami megváltozik már nincs többé tegnap és holnap. Már csak időszámításod előtt és időszámításod után van.~

*8 hónappal később

Éjjeli kettőkor arra keltem, hogy elfolyt a magzatvizem. Nem éreztem magam késznek rá. Harry szörnyen hiányzott, de tudom, hogy így tettem neki a lehető legjobbat. Még van esélye egy új életet kezdeni, kötöttségek nélkül. Mivel London elég nagy város ahhoz, hogy esély ki van csukva, hogy összefussunk így maradtam. Legfőképpen Cinti miatt... Rajta kívül újra eltaszítottam magam mellől mindenkit. A fiúkkal élt ugyan, de a folytonos munkájuk miatt szinte minden héten tudtunk találkozni. Most is ő volt az, akit felhívtam.

- Szia Cinti...

- Sziia Dorcim mizu?- vette fel a telefont.

- Baj van... azaz nincs... csak... elfolyt a magzatvizem. És tudod ha nem lenne gond jó lenne, ha bevinnél. 

- Oo oké, azonnal indulok, a fiúk már úgyis kidőltek- mondta megnyugtatóan, és mielőtt letettük volna még hallottam a kocsikulcs csörgését. 

*10 órával később

10 órával később és rengeteg erőlködés után, de természetes úton szültem meg a gyerekeim. Fura ezt mondani. Amíg meg nem születtek nem is tudtam elképzelni, hogy milyen lehet majd anyának lenni. Már el tudom. 

- Mi legyen a kisfiú neve?- kérdezte kedvesen a nővér, miközben egy zsepit nyújtott át, amivel a könnyeimet törölgethettem. A lányom éppen jövőbeni keresztanyja karjaiban feküdt.
- Will...- mosolyogtam rá vissza.
- És ki a szerencsés apuka?- tette fel A kérdést. Cintire vetettem egy pillantást, aki aprót bólintva jelezte, hogy muszáj lesz.
- Harold.... Harold Edward Styles.
- Ooh ő.... értem kedvesem. És a kislány neve?- kérdezte meglepetten.
- Liza.- jelentettem ki magabiztosan, majd belepusziltam Will apró tincseibe. Tudtam, hogy nehéz lesz, de biztos voltam benne, hogy meg tudok nekik adni mindent amit csak kell. 
Cinti telefonja hirtelen megcsörrent. Zayn kereste. Bocsánatkérést motyogva az ölembe rakta Lizut, és kiment a folyosóra.
- Hölgyem!- fordultam az nővérhez- ugye senkinek nem beszél arról, hogy kinek a gyerekeit hoztam világra?- kérdeztem reménykedve, mire ő megnyugtatóan mosolygott, és megesküdött, hogy ha akarná se mondhatná el, hiszen köti az orvosi titoktartás. 

*2 hónappal később

Hajnali 4 óra, 10 perc. Ekkor jelzett a babaőr. Kezdtem kikészülni. Persze imádtam a gyerekeim, de két hónapja az életem másból sem áll, mint hogy szobatársammal együtt próbáljuk felnevelni őket. Bell csodálatos lány, olyan, mintha a gyerekek második anyukája lenne. Többnyire ő van velük, amíg én dolgozom. A lakás bérlését és a rezsit felesbe fizetjük, bár mi sokkal többet fogyasztunk hárman ő nem hagyja magát, ragaszkodik a fele-fele arányhoz. 
Jövök már drágáim- gondoltam magamban mosolyogva, miközben benyitottam a szobájukba. Megint csak Will volt a ludas, addig addig sírt, amíg Lizát is sikerült felvernie. Egyszerre kaptam őket a karjaimba, megvártam míg megnyugszanak. 
- Éhesek vagytok babáim?- kérdeztem, mint aki választ is vár, de közben már tettem is le Willt a kanapéra, Liza meg rácuppant a ruhából kiszabadított cicimbe. Nem hiszem, hogy sokáig fogom tudni őket szoptatni, de amíg csak tudom csinálom. Miután kislány végzett természetesen a kis rosszcsont következett. 

Reggel a telefon csörgésére ébredtem. A kijelzőn Cinti neve szerepelt. Ő is rengeteget segített nekem az utóbbi időben, pedig nem kis nehézségébe telt eltitkolni a fiúk elől. 
- Mhhm- nyögtem bele nyűgösen.
- Felkeltettelek? Sorry not sorry.- szólt nevetve a telefonva.

- Én is szeretlek- nevettem vissza.
- Ma nem dolgozol ugye?
- Nem...
- Rendben van, 1 óra és ott vagyok... Kapd össze magad, attól még, hogy anyuka lettél rád fér egy kis csinosítás. 

- Halihóóó- csörtetett be ordítva barátnőm.
- Szia mami- vigyorogtam rá- mi a mai program?
- Hmm... Manikűr, fodrász, kis vásárlás. Ahogy elnézem rádfér- kacsintott rám- Úgyhogy készítsd a kengurukat, indulunk.
Pár perc múlva a gyerekek nagy örömére gyalog jutottunk el a legközelebbi szépségszalonba. Cinti napszemüveg-baseball sapka összeállításban jött, így senki nem ismeri fel. A szalonban a nő kedvesen megkérdezte, hogy mi lesz hogy lesz, mire a "főnök" átvette az irányítást, és mielőtt észbe kaptam volna Lizát kivették a kezemből engem meg beültettek egy székbe.