15. Fejezet. :)

Ezt csak azért kapjátok meg, mert jó kedvemben vagyok, pedig nem lett meg a 4 komi :P Najó igazából azért kaptok, mert már 8 feliratkozóm van, és ami még hihetetlenebb 9 664 látogató... Hát waoo... :D 3-4 komi és jön a kövi ;) Szerintem Zayn nagyon édes azon a képen :3♥ Na jó olvasást! :))

~Tizenöt

Szeretek esőben sírni. Olyankor nem veszik észre az emberek. ♥

A kávézóból kiérve megmentőmre pillantottam

- Christian vagyok- mutatkozott be mosolyogva.

- Dorka- próbáltam rá visszamosolyogni, de még mindig mindig meg voltam ijedve. 

- Hé csajszi ne félj, nem bántalak- húzott magához egy megnyugtató ölelésre, mire belőlem kiszakadt a zokogás. Pár perce meg akart erőszakolni a főnököm most meg egy vadidegen karjaiban zokogok? Istenem ha ezt Harry látná. Ennek gondolatára még jobban rázkódtam. Hát igen, úgy tűnik én már csak bőgve tudok ismerkedni. 

- Naa, cshh.

- És most mi lesz az állásommal?- kérdeztem dadogva.

- Megoldjuk kislány- veregette a hátam, majd eltolt magától, hogy rámnézhessen.-Gyere elmegyünk enni valamit.
Egy fekete kocsihoz vezetett, mire én vonakodva toporogtam az ajtó előtt.
- Én... öhmm.... Nem mehetnénk inkább gyalog?- pillantottam rá félve. 
- Ó.. óó... Dehogynem, gyere- karolt belém, amit hálásan elfogadtam, különben összerogytam volna. 

Az étteremhez érve udvariasan kihúzta nekem a széket, majd leült velem szembe. Kinéztem az ablakon. Esett az eső. Egy pincér jött oda hozzánk és felvette a rendelésünket.
- Mesélj valamit magadról- mondta bíztazóan.
- Van két gyerekem- néztem az arcába, látni akartam a reakcióját. Megdöbbenést láttam a szemébe, és beletörődést.
- És mennyi idősek?- kérdezte érdeklődve.
- 2 hónaposak
- És te?
- 19- húztam szomorkás mosolyra a számat. Hát igen.... Nem éppen így terveztem az életem, de ha egyszer így alakult... nincs mit tenni, élnem kell-
- És ki az apjuk?- tette fel a kérdést, amire már az elejétől fogva számítottam.
- Az nem tartozik senkire, csak rám- tekintettem rá bocsánatkérően, majd megrántottam a vállam.

-Hé Bell megjöttem!- kiáltottam be, miközben a fogasra akasztottam kabátomat.
-Szia édes!- hajolt hozzám egy puszira, mielőtt kivettem volna a kezéből Lizát.
- Bébii- gyütyögtem neki. Szoktam velük magyarul beszélgetni is. Ki tudja mit hoz a jövő, egyszer talán még jól jöhet majd. 
Hirtelen megcsörrent a telefonom. A képernyőre nézve Cinti nevét pillantottam meg.
- Szia hugi- a hangja valahogy furcsán csengett.
- Szia Cinti.... mi a baj?- kérdeztem aggódva.
- Bébi.... beszélnünk kell. Most. Fontos! 10 perc múlva ott....- be sem fejezte a mondatot, de már le is csapta. Megijedtem, hiszen el sem tudtam képzelni mi lehet.

~Cinti

Zayn tudja. Nem hiszem el, hogy feledkezhettem meg arról, hogy kitöröljem az üzeneteinket. De... Jajj most már nincs mit tenni, be kell neki vallanom. Barátomat magam mögé toltam, és összeszedtem magam, már amennyire ilyen helyzetben lehet, majd becsöngettem.
- Szia- ölelt meg Lizával a kezében.
-Szia.... Történt egy kis baki... Figyelj neharizz, de..
- Te ezt kis bakinak neveznéd szivem?- lépett elő mögülem Zayn.
- Mivan? Jesszus.......- nézett Dorka tágra nyitott szemekkel.
- Nézd picii... tudom, hogy nehéz, de... Jesszus, add inkább oda nekem Lizát!- mondtam, mielőtt lehuppant volna a földre. 
Zayn meghökkenve nézte a gyereket. Azt hiszem, még egyet sem sikerült feldolgoznia, nemhogy a másodikat, aki most állt neki sírni.
- Will cshhcs- vettem őt a másik kezembe és kezdtem el rázogatni megnyugtatóan.
- Oh édes Istenem...- lépett oda hozzám Zayn, és hátulról átölelt. Miután kicsodálta magát a két szépségben hugicám mellé telepedtünk. 
- Mondd, hogy csak te tudod.- pillantott kétségbeesetten Zayn felé.
- Igen.. komolyan csak ennyire bízol meg bennem?- kérdezte sértődötten. 
- Nem csak tudod... Én nem akartam tönkretenni Hazza karrierjét. És ez megtette volna. Csak kérlek ne szólj neki. Olyan szomorú, de egy idő után talán én is tovább tudok majd lépni ezen- tört ki belőle a zokogás. Kivette Willt a kezemből, és őt kezdte ölelgetni. A kisfiú, mitha csak értené aprócska kezeivel hozzáért édesanyja arcához, és ujjacskái elmorzsoltak pár könnycseppet. 

~Harry

Szeretni ne tanulj túl korán, de ha szeretsz, szeress igazán, mert az élet olyan mostoha, hogy szeretni megtanít, de feledni soha.

Egész nap ez az egy idézet járt a fejemben. Gondolkoztam rajta, hogy milyen lenne továbblépni. De mikor tegnap elmentünk bulizni, és próbáltam más lányok felé közelíteni csak ürességet éreztem. Semmit. Semmi olyat, amilyet akkor kéne, amikor egy szép, élettel teli lány hozzám dörgöli magát tánc közben. Az interjúkon és a rajongók előtt erősnek és vidámnak mutatom magam, de belül egy összeomlott és darabokra tiport váza vagyok. Legalább azt mondta volna meg miért ment el. Hagyott volna levelet, magyarázta volna meg az egészet. Akkor talán könnyebb lett volna elengedni.