17. Fejezet. :)

~Tizenhét

Tadadadammdadamm :D Kicsit rövid lett, de azthiszem, ide ennyi tartozik. Aztán tessék örülni amíg happy van! :D

Kellett pár perc, hogy lenyugodjunk. Lux, Will és Lizus odagyűltek a lábunk elé, nézték mit csinálunk. Mélyen magamba szippantottam illatát. 

- Héé Kicsilány... Végre megtaláltalak!- húzta magához a fejem, és hosszasan megcsókolt. Finoman ízlelgette ajkaim, talán félt, hogy csak illúzió vagyok, aki bármelyik pillanatban eltűnhet. 

Hirtelen Will kezdte rángatni a pólóm.

- Héé mami, ez a bácsi akkoj most a papa?

- Igen Drágám- öleltem magamhoz sírva, mire Harry karjaiba kapta Lizát, és megpördítette a levegőben. 

-Te pedig az én gyönyörű kislányom- rázta hitetlenkedve a fejét, és egy puszit nyomott szőke fürtjeibe.

- Te pedig a keresztapuu- toporzékolt Lux is, mielőtt őt is egy hatalmas, családi ölelésbe zártuk volna.

Tudtam, hogy sok megbeszélnivalónk van még, de egyelőre nem érdekelt semmi, csupán az, hogy a karjaiban lehetek. 

Miután hazavittük Luxot mi is arra vettük az irányt. Úgy gondoltam, hogy a gyerekeket lepasszolom Bellnek, így nekünk lesz időnk beszélgetni. Mikor barátnőm meglátta Hazzát egyszerűen nem talált szavakat, vette az adást, és gyorsan megfogta a kicsik kezét, elvitte őket valamerre sétálni. 
-Azt hiszem magyarázattal tartozom...- kezdtem kínosan érezni magam.
- Igen- nézett rám talán egy kissé haragosan.
- Én annyira sajnálom, de úgy éreztem, így lesz nekünk a legjobb. Óvni akartalak téged, a gyerekeimet és magamat. Én mindenkinek csak a legjobbat akartam. Reménykedtem benne, hogy olyan életed lesz, mint amilyet megérdemelsz. Amit nem azzal kell töltened, hogy 20 évesen 3 éhes szájat kell eltartanod, amiben a legnagyobb problémád az lesz, hogy miért nincs kivasalva az inged, és nem az, hogy megtanulj pelenkázni.- mondandóm végére megint elkezdtek folyni a már fogyóban lévő könnyeim. Harry a körülményekhez képest ridegen, mérgesen nézett rám. Éreztem, hogy kicsi kell ahhoz, hogy robbanjon.
- Az Isten szerelmére! Tudod min mentem keresztül miattad? Tudod milyen pletykákat kaptam???! Mindenki azt hangoztatta, hogy csak addig voltam neked érdekes, amíg bele nem kóstoltál a hírnévbe és a pénzbe. És tudod mi volt a legrosszabb? Fogalmam sem volt róla, hogy mit higgyek!
- Én annyira sajnálom. De nem tudtam hogy kezelhetném a helyzetet. Nem akartam a nyakadba borítani egy életet, amit talán nem is szeretnél magadnak.- mostmár zokogtam. Dühösen megrázta a fejét, majd látva, hogy sírásom továbbra sem akar csillapodni karjaiba vont és hajamat kezdte csavargatni.
- Tudod... Azóta egy lánnyal sem voltam együtt. Azért nem, mert nem tudtalak elfelejteni. Én tudom, hogy benned megtaláltam az igazit és úgy érzem, hogy csupán egyetlen dologgal tudnálak magam mellé láncolni.- féloldalasan rámmosolygott, majd térdre ereszkedett előttem.
- Elek Dorottya Luca- ejtette ki édes akcentussal teljes nevem.- Nem mondom, hogy kérdezem, inkább kijelentem. Hozzám jössz feleségül.?
Abban a pillanatban talán jobban megdöbbentem, mint lassan három évvel ezelőtt a nőgyógyásznál. Tudtam, hogy nehéz napok fognak még ránk várni, tudtam, hogy rengeteg csúnya szó, fájdalom, és küzdés van előttünk, de nem éreztem mást, csak boldogságot. Boldogságot, amibe egyúttal belesűrítettem az évek fájdalmait, magam mögött hagyva a keserű szájízt, a sok elhullajtott könnyet, az átforgolódott, alvásmentes éjszakákat, azt hogy mindennel egyedül kellett megküzdenem, hogy szinte csak magamra számíthattam, és újra magam mögött kellet hagyjak mindenkit. A karjaiba vetettem magam, és magyarul közöltem vele:
- Igen. Igen Harold Edward Styles hozzád megyek feleségül- átváltottam angolra- és ha kell ezt a világ bármely nyelvén elmondom neked. 
Még mindig a karjaiban tartott miközben felállt, kinyitotta az ablakot, és az utcán várakozó riportereknek ordította:
- Igen, ő az én feleségem lesz! És ha kell, ezt elmondja a világ bármely nyelvén!- majd mindig önfeledtem mosolyogva a hálószobám felé vette az irányt, ledobott az ágyamra, és bezárta az ajtót. Micsoda szerencse, hogy kitalálta hova kell menni...

~Cinti

Éppen otthon ültem a TV előtt, mikor beugrott a hír. 
"Dorka és Harry nemhogy újra egymásra találtak, legmegbízhatóbb forrásaink szerint a göndör szívtipró El is jegyezte élete szerelmét. Mennyi újdonságot tartogathat még nekünk az ő kapcsolatuk? A következő pedig talán Cinti és Zayn lesz? Reméljük hamarosan minden kiderül."
Felvisítottam örömömben, és Zaynhez táncoltam
- Láttad bébi? Láttad? Harryék újra együtt vannak!- ő csak mosolyogva magához húzott és hosszú csókkal díjazta örömömet.