18. Fejezet. :)

Új szereplő, akinek a későbbiekben jelentős szerepe lesz a történet lefolyásában. Egyelőre elég róla annyi amennyi itt lesz, idővel minden kiderül. (; Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy facebookos csoportot, ahol tudnánk beszélgetni, meg minden, hiszen már 12469 oldalmegjelenítés van... :D Szóval 3 komi amiben ezt támogatjátok és megcsinálom... Na nem szaporítom a szót, jó olvasást, és köszönök mindent! xx

~Tizennyolc

~Liza

Mikor hazaértünk Bell gyorsan megfürdetett minket és ágybadugott. Nem értettem, hogy miért lehetünk a mamival, és a papival, hiszen még csak most találkoztunk, de Bell azt mondta, hogy most a maminak kell vele lennie. A mami szobája a miénk mellett van és néha hallottam hangokat, de nem értettem őket. Mondták, hogy Liza és Will és még sok sok nevet, de gyorsan elaludtam. Meg egyébként is, a mami azt mondta, hogy hallgatózni nem szép dolog. 

~Dorka

Az egész éjszakát végigbeszélgettük. Na jó, majdnem az egészet. Amíg ezen gondolkoztam ő elkezdett forgolódni, és lassan felnyitotta rikító zöld szemét. 
- Jó reggelt bébi- szólt rekedtes hangon.
- Szia- suttogtam halkan, majd odahajoltam egy hosszú csókra.- Meg kéne nézni a gyerekeket, aztán meg indulnom kell dolgozni- mosolyogtam rá szomorkásan miközben megállítottam vándorló kezét. 
- Héé nem kell többé bejárnod dolgozni, és a kicsikkel is itthon maradhatsz!
- Harry... Én nem tudom. Eddig is meg voltunk egyedül Ezután sem szeretném rádzúdítani az összes problémámat. 
- Dorka.. Nemsokára összeházasodunk. Van két gyerekünk, akiket eddig csak te neveltél. Éppen itt az ideje, hogy egy kicsit hagyd, hogy segítsek. Ma szépen elmegyünk a munkahelyedre és felmondasz rendben?- mosolygott rám kedvesen, szemeiből sütött az aggódás és a törődés.
- Rendben..- ráztam a fejem beletörődően majd a picik szobája felé vettem az irányt. 
Will édesen aludt, Liza pedig csendben ücsörgött és testvérét figyelte.
- Anyu! A papi akkor most már örökre velünk marad?- kérdezte mikor meglátta, hogy beléptem a szobába.
- Igen Édesem, azt hiszem- kaptam ki a kiságyból és a nappaliba vittem. Hazza csodálattal nézte amint beültettem Lizust az etetőszékbe és kiraktam elé a reggelit. 
- Megeszed egyedül?- adtam a kezébe a kanalat, mire ő nagy bólogatással válaszolt és már kezdte is magába tömni. 
-Lehuppantam Fürtöske mellé a kanapéra, és a vállára döntöttem fejem. 
- És mit csinálunk ma, ha a gyerekek és Bell sem lesznek itthon?- kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Az előbb még nem úgy volt, hogy felmondok, Mr. Telhetetlen?- mosolyogtam rá gunyorosan majd látva bociszemeit odahajoltam egy rövidebb puszira. A gyerekek előtt azért mégiscsak szolidan. 
Lassan összeszedelőzködtünk és elindultunk a bölcsibe. Attól függetlenül, hogy úgy tűnik most nem fogok dolgozni továbbra is szeretném, hogy a picik bölcsödébe járjanak, könnyebb lesz nekik szocializálódni a későbbiekben. Ezt a rövid kocsiút alatt le is vezettem Harrynek, aki megértően bólintott. Mert volna mást mondani...A parkolóba érve Liza és Will egyszerre kezdtek bömbölni, hogy ők márpedig a papival szeretnének maradni, ezért vagy fél órát könyörögtünk nekik, hogy legyenek szívesek kedvesen mosolyogva odamenni a kis barátaikhoz. Ezt természetesen vagy harminc riporter nézte végig, és jegyezte le minden egyes szavunkat. Ha eddig esetleg nem tudta a világ, hogy gyerekünk van mostmár minek is titkolni.... Hát persze, hogy befelé miközben minden egyes mozdulatom le lett kamerázva taknyoltam egy művészit. De tényleg, én néha már nem értem magam. Ez a full egyenes talaj, lapos sarkú cipő, buckamentes aszfalt összeállításból általában nem esések szoktak következni, de semmi gond, én vagyok én, te meg te, ki a béna? Én. Hazza röhögve rángatott fel a földről, majd hogy még véletlenül se váltsak vissza eredeti arcszínemre megjegyezte, hogy legközelebb beburkol hungarocellel. Mivel természetesen ezt hangosan mondta, és mivel természetesen egy rakat mikrofon volt az orrunk elé dugva természetesen az egész világ rajtam fog röhögni elég rövid időn belül... Mi is lehetne természetesebb?

~Cinti

Nagyon örülök, hogy Dorcinak megint sínen van az élete. Megérdemli, hogy boldog legyen, a sors folyamatosan csak püföli, rá fér már egy kis boldogság. Éppen a TV előtt ültünk Zaynnel mikor beugrott a következő hír: 'Harry Styles talán nem véletlenül jegyezte el visszakapott barátnőjét. Legmegbízhatóbb forrásaink szerint két egykorú gyerekkel és Dorkával együtt látták ma, amiben persze nem is lenne semmi érdekes. Csakhogy a két egyébkén tündéri csöppség papinak és maminak szólították az említett szülőket(?). Egy elég érdekes videót is kaptunk... Dorka, úgy látjuk nem vagy teljesen a lábaid működésével..'
A videót látva elmosolyodtam. Ez annyira stimmel Docimra. Képes a saját lábában elbotlani... Talán még össze sem kell érniük.

~Melody

Már mindent elterveztem. Alig várom, hogy megkapjam az időpontot. Holnap úgyis kiszabadulok ebből a szarságból, és újra szabad leszek. Harry akkor is az enyém lesz, ha megpusztulok. Az a kis kurva nem veheti őt el tőlem, én sokkal szebb és jobb vagyok nála. Szóval kedves naplóm, most hogy az utolsó oldaladra értem egy új napló kezdődik, egy új élettel együtt.