24. Fejezet :)

Sziasztok! Bocsi, hogy így formázatlanul hozom, de tabletről írtam! és ez eddig így is lesz, amíg a lában nem lesz olyan állapotban, hogy tudjak vele ülni. :) Jó olvasást, sok komit!;)

~Huszonnégy

 

 

 

~Cinti

Hazza ezalatt a pár nap alatt rettenetesen elhagyta magát, pedig nem szabadott volna. A gyerekeknek nagy szükségük lett volna rá. Nem volt elég azt felfogniuk, hogy mami, aki eddigi életük minden percében velül volt többé talán nem lesz, azt is el kellett tűrniük, hogy apu minden este elmegy otthonról, és ki tudja mikor esik haza. A gyereknevelés jóformán rám és Bellre maradt.
Miközben ezeken gondolkoztam is éppen a bölcsibe tartottam. Ez volt az utolsó évük, aztán jött az ovi. Hihetetlen milyen gyorsan szaladt az idő. Az ajtón belépve Lizi repült karjaimba.
-Sziszii!- már ők is kezdték átvenni Fürtöskétől kapott idióta becenevemet. Mindig morogtam miatta, de valójában tetszett. Akármilyem fura is volt, olyan én voltam.
-Szia Prücsök!- kaptam fel mosolyogva, majd megvártuk, hogy Will is megérkezzen, elbúcsuztunk és indultunk haza.

~Louis

Igazság szerint kifejezetten haragudtam Dorkára. Egyszer már végig néztem, hogy tönkretette a legjobb barátom. Annak még az oka is megvolt, még ha rosszul is kezelte. De most, hogy így, ilyen csúnyán hagyta el Hazzát? Értelmetlen az egész. Hiszen imádta a gyerekeket, ahogyam Harryt is. Pillantásukból sütött a szerelem, hát ha még egymáshoz is értek.. Csak úgy szikrázott köztük a levegő. Azt hittem, hogy ők talán tényleg életük végéig, jóban rosszban együtt lesznek....

~Dorka

Sikeres lábtörési kísérletem után a padlóra rogytam és vártam. Teljesen elvesztettem időérzékem, nem tudtam, hogy órák, vagy csak percek teltek-e el. Annyit tudtam, hogy gyengén sütött a nap, hacsak a plafononkon lévő hajszálnyi repedésekből beáramló fény nem egy lámpából származott. Hirtelen meghallotam az ajtó túloldaláról jövő sokat mondó kulcszörgést.
-Szia cicaviráág- lépett be Adam. Azaz inkáb tántorgott. Beszédén és mozgásán is érződött, hohy van benne alkohol. Hirtelen fejbecsapott a gondolat, hogy itt a tökéletes idő a szökésre. Tudjátok, mint amikor egy belső hangocska megsúgja, hogy fejet vagy az írást válaszd. És egy ilyen apró döntés megváltoztathatja egész életed.
-Szia Adam!- köszöntem vissza legjobb színészi tehetségemet előhúzva őszinteségemet meghazudtoló kedvességgel.
Látva, és hallva jó kedvemet közelebb lépkedett egészen addig, míg szánkat csupán pár centi választotta el. Aztán már csak annyit éreztem, hogy ajka enyémen van és nyelve bejutásért esedezik, amit undorodva adtam meg neki. Olcsó pia és cigi szaga volt. Mikor keze ruhám zipzárja felé kezdett matatni bevetettem egy nő legsúlyosabb fegyverét. Frissem felrakott műkörmöm és tűsarkú esküvői cipőm középsőjébe állítottam. Durván ellökött magától, hogy sajgó nemiszervét markolászhassa. Én kihasználva a lehetőséget az ajtó felé rohantam. Elé érve néma fohászt mormoltam és lenyomtam a kilincset...