29. Fejezet

~Huszonkilenc

~Cinti

Engedj el minket Adam! És akkor a büntetésed is sokkal kevesebb lesz, hiszen segítettél nekünk..
Láttam pillantásában, hogy már kezd meginogni, így teljes erőbedobással kezdtem újra. 
-Könyörgök! Esküszöm, ígérem, fogadom, hogy ha most segítesz nekünk nem fogunk vádat emelni! Kérlek!

~Harry

Már az oltárnál álltam, csupán percek voltak hátra Melody érkezéséig, ám Cinti még mindig nem volt sehol. Tudtam, hogy ellenezte ezt az egészet, de bíztam benne, hogy még így is mellettem áll. 
Ám múlt az idő, Mel pedig megérkezett. Az orgonás elkezdte játszani a szokásos zenét, s menyasszonyom megkezdte útját az oltár felé. Mindneki őt nézte, kivéve engem, akinek igazából kellett volna. Én a bejáratot figyeltem. Talán rákenhettem volna arra, hogy vártam Cintit, de ezzel még magamat sem tudtam becsapni. Igazándiból még mindig reméltem. Reméltem, hogy belép Ő, a gyermekeim anyja, és az, aki magával vitte szívem egészét. Ám reménykedésem hiábaló volt, Melody vészesen közeledett, s már csak pár méter választott el minket egymástól, majd pár centi, és végül semmi. A pap mosolyogva fordult felénk, s elkezdte szavalni az esküt, mi pedig utána. 
-Melody Turner! Elfogadod hites férjedül Harry Stylest?
-Elfogadom- válaszolt örömkönnyektől párás szemmel Melody.
-Harold Edward Styles! Elfogadod hites feleségedül Melody Turnert?
Már éppen szólásra nyitottam volna számat, ám hirtelen eget hasogató sikítás hallatszódott.

-NEM!- az ismerős, és oly szeretett hang felé kaptam fejem. Azt gondoltam csak képzelődök, halucinálok. Ám az, hogy mindenki egy emberként fordította fejét szerelmem felé bizonyossá tette azt, hogy amit látok az a színtiszta valóság. 
Ott állt szakadt esküvői ruhában, lenőtt hajjal, ziláltan. De még így is gyönyörű volt. 
-Nem, nem, nem és NEM!- sikított újból, majd rohanni kezdett felém. Csak ekkor pillantottam Melodyra, aki lesokkoltan állt mellettem. Tekintetéből rémület, és megdöbbenés látszódott, majd minden előzmény nélkül elrohant, azaz csak rohant volna, ha nem jelenik meg Cinti két rendőr társaságában. 
Azonban attól a pillanattól kezdve, hogy Dorcim a karjaimba omlott nem érdekelt semmi, beleértve azt sem, hogy mi történik Melodyval. Dorka megkönnyebbült zokogásba kezdett, s minden jelenlévő, a papot beleértve meghatódva figyelte az eseményeket. Lizát és Willt Louis fogta vissza, hogy meghagyja nekünk ezt a pillanatot. 

-Látod, megtartottam. Még mindig a menyasszonyod vagyok!- nevetett fel rám könnyes szemekkel Dorka, miközben kezét arcom elé emelte, s meglengette gyűrűsujját. Én is elnevettem magam, majd egy örökkévalóságnak tűnő idő után végre újra megcsókoltam. 
-Atyám, kissé változtak a körülmények. 
-Igen, azt látom. Jól gondolom, hogy itt nem Ön és Melody fognak egybekelni?- kérdezte midnenttudó mosollyal arcán. 
-Igen, teljesen jól gondolja!- felelte szerelmem, miközben megszorította kezem.

-Elek Dorottya Luca! Tehát elfogadod hites férjedül Harold Edward Stelyes-t?
-Elfogadom!- hangjában megbújó ujjongás újfent is mosolygásra késztetett, s arra, hogy bíztató pillantást küldjek felé. 
-Harold Edward Styles! Elfogadod hites feleségedül Elek Dorottya Lucát?
- Elfogadom. 
- Akkor hát csókoljátok meg egymást.
Egy percig sem kellett győzködni minket, vadul egymás szájának estünk.

-Fuuj!- visított fel egyszerre Lizu és Will, mire az egész templom önfeledt kacagásban tört ki. 

Hát ide is elérkeztünk. Utolsó előtti fejezet.. Egyre rosszabb érzés, de ez van. Amint tudom hozom a kövit! Puszi! :)♥