2. Fejezet :)

~Kettő

~1 órával később
Szép lassan összeszedtem magam, felöltöztem, visszapakoltam a bőröndbe, és fogtam egy taxit. Már rájöttem, hogy valószínűleg összecserélhettük a bőröndöket, hiszen ugyan úgy néznek ki. A sofőr aranyos volt, türelmesen várta, hogy összeszedjem magam, és lediktáljam a címet, ami a személyin volt. Folytattam szokásos teendőmet mostanában, azaz bámultam ki az ablakon. Most nem volt sírós kisgyerek, csak szépen kivilágított utcák, sétáló szerelmes párok, barátok. Mikor megpillantottam egy lányt, aki feltételezem a legjobb barátnőjébe karolva nevetett valamin, majd megpuszilta őt alig bírtam visszatartani a könnyniagarát. Valószínűleg elég érdekesen nézhettem ki, mert a sofőr úgy nézett rám, mint egy galambra aki nekiállt beszélni. Hát igen, ha próbálok valamit visszatartani akkor furán ráncolom az orrom, csücsörítek, és bandzsítok a szememmel… Talán ez lehetett az oka? Természetesen minden piros lámpát kifogtunk ami csak az utunkba esett… Mert minek is lenne zöld, ha épp sietek valahova? Nagy nehezen megérkeztünk. A kocsi lefékezett, én megköszöntem, kifizettem, majd kikászálódtam, és a bőröndöt is kiszedtem. Remegő térdekkel lépkedtem az ajtó elé, végülis nem minden nap állok a One Direction háza előtt.. Hangos nevetés szűrődött ki az ajtón, és egy galamb huhogás (?) Minden erőmet latba vetve bekopogtam, és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Pár pillanat után fordult a kulcs a zárban, és egy göndör, barna hajzuhatag pattant ki a hozzá tartozó testtel. Meglátott, eltátotta a száját, káromkodott egyet, és közölte, hogy bocsi, de most nincs autogramosztás, majd elegánsan rámcsapta az ajtót. Eléggé meglepődtem, és újra csöngettem, amire egy ordítás volt a válasz, hogy legyek szíves tűnjek el. Visszaordítottam, hogy addig nem nagyon szeretnék, amíg nem kapom meg a bőröndöm… Egyszercsak csörömpölést hallottam, majd újra kinyitották az ajtót, de ezúttal öten tolongtak „benne”.
-Öhmm sziasztok… Köszönöm ezt a szívélyes köszöntést, de nem szeretnék aláírást, csak a bőröndömet….- mondtam enyhén zavarba jőve.
-Ohh szóval te vagy Dorka….. Gyere be nyugodtan!- vigyorgott Niall, majd beletúrt a kis szőke tincseibe, és próbált kimászni az ajtókeretből. Ez sikerült is volna neki, ha nem próbálják egyszerre 5-en…. De így… hát igen, az egész banda a földön végezte, belőlem meg akaratlanul is kiszakadt egy kisebb kacaj. Mire Zayn megjátszott mérgesen pillantott rám, megkérdezte, hogy ez szerintem annyira vicces e, és egy laza mozdulattal lerántott magukhoz. Eléggé meglepett csak úgy magában is, és hozzátaszem Harry mellkasán landoltam, de azzal a ténnyel aztán mégjobban, hogy körülbelül 3 perce találkoztam velük először… Mindjükből éktelen nagy röhögés szakadt ki, és ezen én is el kellett, hogy mosolyodjak, hiszen nagyon viccesek lehettünk. Talán most nevettem őszintén azóta először. Azután, hogy ezt végiggondoltam a nevetésem sírássá alakult. A fiúk is elkomolyodtak, és gondolom hülyének is néztek, de akkor és ott ez nem érdekelt. Harry hirtelen felugrott és felhúzott engem is, majd ismeretségünk idejét meghazudtolva húzott magához, kezdte el simogatni a hátam, és kedves szavakat duruzsolt a fülembe. Csak bámultam a sárga falat, a fiúk közös képeivel megkoronázva, és szép lassan lehiggadtam. Kibújtam Harry karjaiból, és elpirultam.
-Öhmm köszönöm… és sajnálom, hogy eláztattalak….
- Semmi baj kicsilány- mosolygott aranyosan, majd megfogta a könyököm, és a kanapéhoz húzott.
Elég sokáig sírhattam a vállán, mert ezalatt Liam főzött nekem egy citromos teát, és kirakta a dohányzóasztalra, ami a kanapé előtt állt. Körülnéztem a szobában, ami feltételezem a nappali lehetett. Ez az egy helyiség volt körülbelül akkora, mint az én egész házam… szóval nem kicsi. A falak sárgák voltak, a kanapé meleg, barnás árnyalatú, az egész szoba olyan kis hívogató volt. Megköszöntem a teát, és gyorsan elkortyolgattam. Elég furán éreztem magam, mivel öt bámuló szempárt éreztem magamon. Ennek hatására újra elpirultam, felpattantam, és mint egy katonatiszt bejelentettem, hogy köszönök mindent, de azthiszem mostmár mennem kéne.
- Jesszusom így nem engedünk sehová!- kiáltott fel Louis, egy répával a szájában (?).
- Öhmm és akkor szerintetek mit kéne csinálnom?- kérdeztem meglepetten.
- Hát most szépen megágyazunk neked a vendégszobában, és lefekszel aludni. De ha gondolod aludhatsz velem is.- húzogatta a szemöldökét Harry.
- Dee… még csak öhmm.. mennyi ideje is? Mindegy max. egy órája ismertek. Haza találok ám.- mosolyogtam zavartan
- De erre szerencsére nincs szükség – jelentette ki répafiú és elkezdett húzni az előszoba felé.- Nézd csak, ott a bőröndöd. A fürdőszoba pedig… ott.- mutatott egy ajtóra.
- Tusolj le meg öltözz át, meg… hát tudod, mindent amit a lányok csinálnak- kacsintott azzal otthagyott a bőrönddel a kezemben. Még mindig megrendülve az említett szoba felé sétáltam, majd beléptem a küszöbön, és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót. A fürdő aranyos volt, fiúkat megszégyenítő virágos csempével, és tisztasággal, amiről mondjuk gondolom  egy takarítónő tehet…. De az is lehet, hogy férfi. Gyorsan elvégeztem a teendőim, és mivel a pizsamám  az utazótáskámban volt ezért egy hosszabb pólót, és egy cicagatyát vettem fel a célra. Kitipegtem az ajtón, és odamentem a fiúkhoz.
-Öhmm…. hát akkor hol van az a szoba?
- Gyere megmutatom.-mosolygott Harry, és felment a 2. szintre. Mert hogy itt olyan is volt, igen. Már nagyon álmos voltam, körülnézni sem volt erőm, csak hagytam, hogy fürtöske vezessen. Végre-valahára benyitott az egyik ajtón, és közölte, hogy ez lenne az. A szoba aranyos volt, olyan tipikus vendégszoba. Ágy, tükör, komód, szekrény, amikből mondjuk nem sok mindent láttam, mert konkrétan rázuhantam az ágyra és a legutolsó dolog, amit érzékeltem az az volt, hogy valaki betakargat, lekapcsolja a villanyt és kimegy.